A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)
FEHÉR József: Szirmay Antal Hungaria in Parabolis-a
De hogy is ne volna közönök szép alak? Holott az oláh nép még római salak." (Weöres Sándor átírása) Kivételt csak a németekkel-osztrákokkal tesz („Magyarországon sok kiváló család német eredetű, ugyanígy a királyi városok is nekik köszönhetik keletkezésüket, valamint belföldi tudományok és mesterségek is a fejlődésüket. Ezért hívja a magyar a német szomszédot sógornak, mivel már kilenc évszázada közöttünk laknak. Ezek nem erővel hatoltak be országunkba, hanem mi magyarok hívtuk őket és osztottuk meg velük testvériesen szántóföldjeinket, szőlőnket, kenyerünket. Hozzájuk adtuk leányainkat, ők pedig az övéiket mihozzánk, így keveredett vérünk a vérükkel. A németek tehát rokonok, polgártársak, asztaltársak, különösen a katonák.") Mint ahogyan a királyság is az egyedül üdvözítő államforma. Szirmay több művében is idézi, mert igen kedveli a következő Claudianus-négysorost: Hazudik, valaki mondja szolgaságnak Szabad szolgálatját a jó Királyságnak, Olly arany ideje nincs a szabadságnak, Mint ha kegyes ura vagyon az országnak. Az osztrák uralkodókat kivétel nélkül dicsőíti: Mária Terézia „Nagy Therez anyánk", „isteni Mária", „dicső Mária Terézia, a magyarok anyja" lesz stb. Elítéli a magyar forradalmi mozgalmakat, felkeléseket, szabadságharcokat: Dózsa keresztesei „kutyakölykök", másutt „Rákóczi-zendülésről", „gyászos Bocskai-féle forradalomról" beszél, Thökölyvel kapcsolatban azt jegyzi meg, hogy „Tűnjön el ez az idő e korból". Mindezek Szirmay emberi gyengéire, jellembeli hibáira vallanak, mindenáron érvényesülni akarásából, karriervágyából táplálkoznak. Végig jó nyomon követhető Szirmai antiklerikalizmusa a felvilágosodás eszméinek hatására. Ha a papokról szól, hangütése mindig gúnyolódó, nevetséges helyzetekben szerepelteti őket. Érthető, hiszen az egyház követelésére fosztották meg udvari tanácsosi címétől. Nem véletlenül törölte tehát a cenzúra könyvéből „Urak a papok" című, ismeretlen szerzőjű versrészletét, melyben a mocsarakban magyarul kuruttyoló békák hangutánzásával élcelődik a papokon: Tőlletek én tartok, - de ti tóba lakók mit akartok S mért rekeg a vizeken népetek ollyan igen ? Erre a nagy gondom, szavakat magyarázva kimondom Megyek azért közelebb rusnya tavakhoz elébb. Hallgatom én őket, külön is lesem a rekegőket S amikor így fülelék, egy nagy öregre lelek. Ez ki közel volt, Urak a Papok, a Papok! úgy szólt; Más felel: Oh rak rak! rakd ki, Papok az Urak! Nem volt jobb véleménye a vallásfelekezetek közötti versengésről sem: „A vallás feletti vetélkedés alkalmával valaki így szólt a különböző vallásúak képviselőihez: Ebatták! Én tudnék csinálni szisztémát vallás dolgaiba; legjobb volna: ha minden Jobbágy orosz volna, hogy vele mennyivel többet lehetne elhitetni. Ha minden Katona volna kálvinista, hogy az előre való rendelést (praedestinatiót) erősen hivén, nékimenne vaktában az ellenségnek. Ha minden Prókátor volna lutheránus, hogy mind a két részre hajló lehetne. Ha minden szép Menyecske volna pápista, hivén azt, hogy csak gyónja meg és akármely vétkei megbocsájtatnak. A Király és a Ministerium volna naturalista, hogy mind nevetne benneteket." A könyv második része - Egyes szavaink és közmondásaink eredetéről és jelentéséről - hasonló hangvételű az előzőéhez. Kezdetleges és legtöbbször laikus etimologizálással keresi nemcsak a magyar, de mindenféle - főleg latin és német - szavaink eredetét, ABC rendben, de azon túl minden kritérium nélkül; logika nem fedezhető fel benne, mit 578