A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

FEHÉR József: Szirmay Antal Hungaria in Parabolis-a

Zemplén történetével foglalkozó munkái mellett legtöbbet idézett nevezetes műve a latin-magyar keverék nyelvű, vele egyenértékűen le nem fordított és máig ki nem adott Hungária in Parabolis, kissé kacskaringós, „táblabírói" latinsággal fogalmazott alcíme szerint „sive commentarii in adagia et dicteria Hungarorum", azaz Magyarország példabeszédekben, avagy a magyarok példázatainak és közmondásainak magyarázata. E műve 1804-ben, majd nagy sikerére való tekintettel javított és bővített változatban 1807-ben jelent meg Budán, Kovachich Márton György kiadásában Pókateleki Kondé Benedek Józsefnek ajánlva. A nagy műveltségű, széles olvasottságú, jó humorú, kedélyes természetű Szirmay e művében Magyarország fő jellegzetességeit, a magyarság jellemrajzát, a magyar jellemvonásokat kívánta megragadni, nem feltétlenül komoly történetifilozófiai-gondolati munkában, hanem szórakoztatva, szólások, közmondások, adomák, tréfás történetek segítségével. A 174 oldalon nyomtatott mű latinul íródott, a közölt versek, magyarázatok, közbevetések, értelmezések pedig magyarul. Három részből áll: I. Magyarországról s a közmondásokban szereplő népéről; II. Egyes szavainak és közmondásainak eredetéről és jelentéséről; III. A többi példabeszédek, anekdoták, közmondások. Az első részben szól az ország területéről, lakóiról, a magyar nép eredetéről, őshazájáról, vándorlásairól, vezéreiről és törzseiről; fővárosáról, folyóiról, hitéletéről és hiedelemvilágáról; nyelvéről (összevetve más népek nyelvével), a magyar történelem nagy eseményeiről, ünnepeiről, szokásairól, öltözködéséről, ősi nemzeti ételeiről; a magyar jelképekről, a pénzek neveiről, a magyarokhoz csatlakozott egyéb népekről: palócokról, kunokról, ruténekről, románokról, szlávokról, szászokról, németekről, horvátokról, olaszokról, vallonokról stb. Ahol Szirmay „tudományoskodik", az kevésbé érdekes számunkra. Ezeknél - ahogy egyik történész kollégánk megállapítja

1 - „a szükséges jegyzetek terjedelme meghaladta volna az eredeti műét. Bízunk benne, hogy az érdeklődő és művelt olvasó nem feltétlenül igényli, hogy minden Szirmay-féle idézetet ül. fejtegetést magyarázzunk, többek között nyelvészeti ötleteit, szómagyarázatait, magyar őstörténeti legendáit. Aki e tekintetben a tudomány mai álláspontjára kíváncsi, azt jól eligazítják a korszerű kézikönyvek, szótárok." Szirmay Antal (1747-1812) arcképe 1 Itt mondok köszönetet dr. Csorba Csabának, az ELTE Tanárképző Főiskola Történeti Tanszéke docensének pótolhatatlan segítségéért, hogy a kéziratban maradt magyar fordítás egy példányát rendelkezésemre bocsátotta. A kiadásra előkészített, lektoráltatott munka - itt nem részletezhető okokból - azóta sem jelenhetett meg. 572