A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

HECKENAST Gusztáv: II. Rákóczi Ferenc udvari tanácsa

maradt említésből értesülünk. A rendelkezésünkre álló adatok időrendjéből mégis az a benyomásom, hogy rekonstruálható mind az Udvari Tanács eredeti személyi összetétele, mind kibővítésének folyamata. Úgy látszik, hogy kezdettől, 1704 februárjától-márciusától fogva csak Platthy, Jánoky, Radvánszky és Vay, talán még Pápai voltak consiliariusok. 1704 nyarán került be a testületbe Gerhard és még az év folyamán Szirmay (aki azután úgy látszik ki is esett), Török, talán Nemessányi. 1705 januárjában kapott tanácsosi kinevezést Kossovics és Petrőczy, a tavaszi hónapoknál korábbról nem igazolható Galambos, Labsánszky és Prileszky consiliariussága, Brenner pedig átállása előtt szóba sem jöhet. Tudjuk, hogy a legtöbb tanácstagnak más funkciója is volt, nem is tartózkodtak mindig az udvarban, az operatív Tanács létszáma kisebb volt a consiliariusok számánál. A hivatali munkát, amely a jegyzőkönyvek tanúsága szerint meglehetősen rendszeres volt, azok végezték, akik éppen az udvarban tartózkodtak. Az Udvari Tanács tevékenysége a dolog természeténél fogva kétirányú volt: egyrészt a fejedelem elképzeléseit valósította meg az országban, másrészt az ország problémáit kellett, megoldásra előkészítve, a fejedelem elé terjesztenie. Az országgal szemben, világos, a fejedelmi álláspontot képviselte; de hogyan képviselte az országot a fejedelemmel szemben? Az egész magyar rendi társadalmat tudta reprezentálni vagy annak csak egyes csoportjait? Amikor a szécsényi országgyűlés szenátust állított a fejedelem mellé, kínosan ügyeltek rá, Rákóczi is, a rendek is, hogy ez a testület lehetőleg híven képezze le a politikai erőviszonyokat, reprezentálja a nemes országot: legyen benne elfogadható képviselete a klérusnak, súlyának megfelelően legyen jelen benne a kuruc arisztokrácia, a tizenkét köznemes szenátorból pedig egyforma számmal, négyen-négyen képviseljék a három felekezetet.

49 Az Udvari Tanácsnál ilyen törekvésnek nyoma sincs. A consiliariusok köznemesek, a megyei nemesség hangadói, alispánfiak vagy már maguk is alispánok, de legalább megyei jegyzők vagy ügyvédek. Az arisztokráciát 1705 január óta egy evangélikus báró, az évtizedes emigrációból hazatért, itthon már befolyás nélküli Petrőczy képviselte a Tanácsban, már ha éppen az udvarban járt, a klérus még később, 1705 májusában jelenik meg, de az ateista hántai prépost még úgy sem reprezentálja az egyházat, mint Petrőczy a főrendeket. Ami a tanácsosok felekezeti megoszlását illeti, az Udvari Tanácsban kezdetben csak protestánsok voltak, a római katolikusok száma végül is csak három (legfeljebb - Kossovics felekezeti hovatartozását nem ismerem - négy), és míg a szabadságharc vezetői katolikusok, tömegei reformátusok, a consiliariusok között három (legfeljebb négy) reformátussal szemben kilenc evangélikus! Nyilvánvaló: volt egy közigazgatási feladat, amit el kellett látni, azokkal, akik erre kaphatók és többé-kevésbé alkalmasok voltak. Az Udvari Tanács akkor sem maradhatott volna fenn változatlan összetételben a szécsényi országgyűlés után, ha sikerült volna princeps-sé (és nem dux-szá) választatniuk Rákóczit.

50 Ebben az összefüggésben nyer különös értelmet „Az Rákos mezejére pro 1. Septembris Anno 1705... az országh gyűlésire invitáló regalisok expediáltattak" kezdetű jegyzéknek

51 az a tétele, amely - rendhagyó módon - tizenkét köznemes személyre szóló meghívásáról tudósít. Arról a tizenkét köznemesről van szó, akiket azután az or49 Heckenast G., 1998. 50 Heckenast G. 1980. 296-298. 51 MOL G. 15. Caps. B. Fasc. 28. 566