A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

JELENA VINOGRADOVA: Az óorosz agrárkultusz szentjei

templom kerítésénél, hogy meghintsék szentelt vízzel. Ugyanezen a napon a nők a falu szántóföldjéért végeztek szertartást, hogy távol tartsák a marhavészt. Oroszországban külön védőszentje volt a sertéstenyésztésnek. Az emberek Vaszilij Velikijre (Nagy Szt. Bazil) ruházták ezt a feladatot. Emléknapját január 14-én tartják. Valószínűleg ez azért van így, mert erre a napra esett a sertés hagyományos és bőséges fogyasztása, s a néphit a püspök nevét az állattenyésztéshez kötötte. Ugyanígy a kertek védőszentjének is tekintették: ezen a napon megrázták a fákat, s mondókákat mondtak. A háziállatok védelmét Mogyesztre és Makarijra bízták, a birka védelmezése azonban kizárólag Szt. Ányiszim feladata volt. Az emberek figyelmét nem kerülték el a szárnyasállatok sem. A tyúkok keresztény védnöke Kozma és Damiján lett. Mindkét szentet mind a szarvasmarha, mind pedig az emberek gyógyítójának, az esküvők, a családi tűzhely és az északon rendkívül népszerű kovácsmesterség oltalmazójának is tekintették. A tyúkok védnökeként tartották számon Szergej Radonyezsszkijt, mert ünnepe október 8-án volt, amikor a tyúkokat eladásra levágták. A felsorolt szenteken kívül minden háziállatot, amelyet táplálkozásra használtak, javította a hallást vagy megette a kártékony rovarokat, a szevasztai negyven vértanú szolgált, de a libáknak Nyikita vértanú volt az egyetlen védőszentje. A paraszti gazdálkodásban fontos szerep jutott a méhészetnek, amit a Szoloveckijből származó csodatevő szentek, Zoszima és Szavvatyij védelmeztek. Az egyik legenda szerint előttük Oroszországban egyáltalán nem volt ismert a méh, ők hozták be az országba ezt a „dolgozó istennőt" Egyiptom földjéről. Arról, hogy a méhészek jól ismerték ezt a legendát, nemcsak az tanúskodik, hogy Zoszima és Szavvatyij ikonját felállították a méhesre, s azt „zoszimoj"-nak nevezték, hanem az is, hogy saját imájuk volt védőszentjükhez. Április 30-ra, a szentéletű Zoszima napjára időzítették a méhek kivitelét a telelőből, s október 10-én, Szavvatyij napján szedték be. Számos ikon készült a szoloveckiji csodatevő szentek tiszteletére. Gyakran a szoloveckiji kolostorral együtt ábrázolták őket, amely mintegy kettéosztotta a képmezőt (VOKM, 8541) a szentek életét bemutató ikonon, vagy bármilyen más, a hétköznapi életből vett jelenet ábrázolásakor (VOKM, 7869). Az Iván Markovij Tyerentyij által 1709-ben készüített „Szentéletű Zoszima és Szavvatyij a szoloveckiji kolostor látképével" című ikonon a szenteket látjuk, akikre Szavaszof az égből áldást ad. Ezen az ikonon jól látható a kolostor minden részlete, belőle nemcsak annak építészeti jellemzőire, hanem a lakosság életmódjára is következtethetünk: az emberek imádkoznak, zarándoklatban vesznek részt, halásznak, az erdő gyümölcseit gyűjtik, de semmi nem utal a méhészkedésre. Zoszima és Szavvatyij alakja valószínűleg Alekszej Mihajlovics uralkodása idején jelent meg az ikonokon, s ennek objektív okai voltak: a 17. században északon és Oroszország középső részén a méhkas használatát fokozatosan felváltotta a kaptár használata. Ez az átmenet a méhkas bizonyos részeiben a munkamódszerek megváltoztatásával is együtt járt, ami a méhek tömeges pusztulásához vezetett. Emellett azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a 17. század Nyikon patriarcha reformjainak a kora is, amikor a keleti és nyugati ortodox egyház több évszázados véleménykülönbségét vették számba és egyenlítették ki. Azok figyelmét, akik az egyház megújításán dolgoztak nem kerülhette el, hogy a méhészet védőszentjei a nyugati szlávok életében Zoszima és Szavvatyij voltak. Valószínűleg ezért történhetett, hogy a régi istenektől való eltávolodás és azok keresztény szentekkel történő helyettesítése folyamatában Oroszországban a méhészet védőszentjei helyi szentek lettek, kiszorítva ezzel a nyugati szlávság korábbi szentjeit, Zoszimát és Pahonyijt úgy, hogy az előző név, a Zoszima, s a védőszentek 557