A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

JELENA VINOGRADOVA: Az óorosz agrárkultusz szentjei

AZ ÓOROSZ AGRÁRKULTUSZ SZENTJEI JELENA VINOGRADOVA Az óorosz keresztény szentek kultuszának kapcsolatát az óorosz néphittel, s azok ikonografikus ábrázolását sok ismert tudós kutatta. Jelen tanulmány a hazai történelem, művészettörténet, néprajz és tájkutatás eredményeire támaszkodik, s kísérletet tesz arra, hogy a Vologdai Állami Történelmi- Építészeti és Képzőművészeti Múzeum (VOKM) gyűjteménye néhány óorosz művészeti alkotását elemezze. Mint az köztudott, a hagyományos paraszti kultúra annak a vallási érzületnek (öntudatnak, érzéknek) az alapján jött létre, amely nemcsak az élet lelki, szellemi magját, hanem egyfajta világérzékelést kifejező szellemi lényegét is magában foglalta. Kialakulása során az egyházi ünnepek nagy része és az év szertartásrendje mezőgazdasági jellegűvé vált, a földművelő életforma szokásrendjéhez kötődött. A 19. században az orosz népi vallásosság egyházi és tudományos körökben két elnevezést kapott, amely a keresztény vallás és a pogány hit szintézisét jelöli, lényegét fejezi ki. Ezek az elnevezések a „kéthitűség" és a „köznapi pravoszlávije", azaz igazhitűség kifejezései voltak. Általánosan elismert tény, hogy a kereszténység az ősi néphit alapjain erősödött meg, s hogy e két elem kölcsönhatása és összefonódása az emberi élet és tevékenység minden területén nyomon követhető volt. Oroszországban a kereszténység oly módon erősödött meg, hogy sok mindenben teret adott a pogányságnak, miközben felhasználta azokat az elemeket és szent tárgyakat, amelyeket a rítusokban használtak. A kereszténység felvétele a keleti szlávok etnikai történelmének mezsgyéjén, annak folyamatát követve alakult ki, amire az állandó migráció volt jellemző. Fokozatosan terjedt el a Kijevi Fejedelemség területén, majd Európa északi és keleti területein, a 17. század végére pedig az Urálon túli területeken, Szibériában és a Távol-Keleten. Ez a folyamat több évszázadon át tartott, ami arra jogosít fel bennünket, hogy a kereszténység felvételének évszámát (988) csupán szimbolikus dátumnak tekintsük. Kialakulásának központjai kezdetben a nagyvárosok és a monostorok voltak. S míg az egyházi központokban koncentrálódott hivatalos ortodoxia igyekezett betartani a kanonikus követelményeket, addig a szóbeli igehirdetésben a világi papok, teológusok, misszionáriusok felhasználtak minden, számukra ismert keresztény forrást, közöttük számos apokrif iratot is. A valódi krisztianizálás így a falusi templomok és parochiák feladata lett, ahol a papok maguk is a falusi közösségek, kommunák, vagy parochiák tagjai voltak. A falusi papság alacsonyabb szintű képzettséggel bírt, s akarvaakaratlanul részt vett a népi vallásosság kialakításában.

1 A kétféle hitvilág összefonódására kiváló példa az a „Hétköznapi szentek" elnevezésű kalendárium, amely az egyházi naptár hatására és eredményeképp született -jóval a hagyományos földműves kalendárium létrejötte előtt, s az embereknek a gazdálkodásra 1 Verstant T. A.: Orosz népi kultúra és orosz vallás (Szovjet etnográfia, 1989-1). 547