A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)
PATAY Pál: A badeni kultúra ózd-pilinyi csoportjának magaslati telepei
szakaszát alkotja, amit Némejcová-Pavúková már nem is tekintett igazi badeni kultúrának. 51 Különben ennek a csoportnak is vannak magaslati telepei, mint pl. Ivanovce. 52 Ugyancsak sok közös vonás - hegyes fenekű merítőbögrék, nagy fülű, lapos csészék, gombos végű nyúlványokkal ellátott edényfülek - figyelhető meg a Szepességben levő magaslati telepek, mint pl. a zsigrai (Zehra) Drevenik, 53 vagy a kakaslomnici (Vel'ka Lomnica) Burchbrich 54 kerámiájában. Sőt ebben az esetben annyi a közös vonás, hogy kérdéses, vajon beszélhetünk-e egyáltalában két külön csoportról? Igen nagy hasonlatosság figyelhető meg - különösen az edények felületébe bepecsételt pontsorok alkalmazása esetében - az ózd-pilinyi és a kostolaci kerámia között is, amely utóbbi ugyancsak a badeni kultúra végső idejére esik. Méghozzá oly mértékben, hogy Furmanek a sidi Istenhegy leleteit a kostolaci kultúrába tartozóknak vélte, 55 amivel azonban nem tudunk egyetérteni. Egyébként a kostolaci jellegű kerámia díszítőelemeinek mind az ózd-pilinyi, mind a bosácai csoport leletein való feltűnésére többen utaltak. 56 A fentiek alapján a kutatók egybehangzó véleménye szerint az ózd-pilinyi csoport kétségtelenül a badeni kultúra legfiatalabb szakaszát képviseli. 57 Az említett magaslati telepekkel és magával a badeni kultúrának ózd-pilinyi csoportjával kapcsolatban azonban nem hagyhatunk figyelmen kívül még egy, a salgótarjáni Pécskőn tapasztalt jelenséget. Az itteni telep felső rétegei - így például a II. felületben a felső 60 cm - nem a badeni kultúra, hanem a korai bronzkori makói csoport leleteit tartalmazták. Méghozzá utóbbiak és a badeni kultúra rétegei között steril réteg nem volt megfigyelhető. 58 A telep lakottságának tehát folyamatosnak kellett lennie. Hasonló lehetett a helyzet a pilinyi Várhegyen is. Sajnos Nyáry Albert beszámolói az egykori ásatásairól nem tesznek említést stratigráfiai megfigyelésekről. Azonban a lelőhelyről begyűjtött leletek között vannak korai bronzkoriak is. Megtalálhatók közöttük a makói csoportra jellemző, a belső oldalukon díszített talpas tálak (6. k. 1-3.), amelyeket annak idején „vuöedoli stílusú"-aknak neveztem, 59 sőt a Várhegyről textillenyomatos kerámiatöredéket magam is begyűjtöttem (6. k. 4.), ami viszont már a makói csoportnál fiatalabb hatvani kultúra jelenlétére is következtetni enged. 51 Némejcová-Pavúková, Viera: Beitrag zum Kennen der Postboleráz-Entwicklung der Badener Kultur. In: SA 22 (1974) 355.; f/ó'.: Náört periodizácie badenskej kultúry a jej chronologickych vit'ahov k juhovychodnej Europe. - An outline of the periodical system of Baden culture and its chronological relations to Southeast Europe. In: SA 29. (1981) 261, 293. Itt nem is sorolja a bosácai csoportot a badeni kultúra periódusai közé. 52 Némejcová-Pavúková, Viera: Bosácka skupina. - Die Bosaca Gruppé. In: Slovensko v mladsej dobé kamennej. - Die Slowakei in derjüngeren Steinzeit. Pravek Slovenska. II. (Bratislava 1970) 208-209, 279., 80. t. 53 Horváth Ákos: Kőkorszakbeli leletről a Szepességben. ArchÉrt. 23. (1903) 5. ábra, ill. 2-4 ábra, III. 11. ábra. 54 Novotná-Stefanovicová i. m. 23, 26., 14. és 182. j.; Novotná i. m. 28, 33, 16. t. 3-5.; Kalicz i. m. 85. 55 Furmanek i. m. 53. 56 Pl. Banner-Kutzián i. m. 1.1. 4., ill. 2. t. 13. 57 Kivételt képez e téren V. Némejcová-Pavúková, aki Ozdot a badeni kultúra IV. b, tehát Bosácát és Kostolácot megelőző szakaszába keltezi (NáCrt... 261, 293.), sőt újabban a centeri ember alakú urnákat - igaz, feltételesen - a III. szakaszba. (Typologische Fragen der relativen und absoluten Chronologie der Badener Kultur. In: SA 39 (1991) 79. 58 Korek i. m. 42. 59 Patay Pál: Vucedoli-stílusú talpas tálak elterjedése Magyarországon. La répartition des plats a pied du type de Vuőedol en Hongrie. ArchÉrt. 1940. 1-12. 52
