A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

GYULAI Éva: Úthálózat és hírközlés a hódoltság peremvidékén (A diósgyári vár és Miskolc szerepe a kora újkori közlekedésben és információcserében)

kocsijával árkon-bokron keresztül menekült a határban, előbb a besenyői, majd a keresztúri templomban keresett menedéket, hogy onnan Szentpéterre menjen. A miskolciak a győri határban várták fegyveresen, hogy visszatérjen, de Fánchy Borbála Szentpéterről a bükki nagy völgyeken menekült vissza várába.

1 Miskolc, mint fontos utak találkozási helye, s egy királyi várral szomszédos mezőváros, az újkorban is megőrizte centrum jellegét a Bükk és Sajó vidékének földrajzi térképén (2. ábra). 1526-ban, a mohácsi vészt követően, majd 1541-ben Buda elfoglalása után is Miskolcra hívtak egybe részleges országgyűlést több megye és az öt felsőmagyarországi szabad királyi város részvételével,

17 ami Miskolc földrajzi helyzetéből adódó szerepének felértékelődését mutatja a királyi Magyarország és az alakuló Hódoltság térképén. Hogy a buda-egri és a Kassa felé vezető út, valamint az Alföld kereszteződésében fekvő Miskolc hadiutak csomópontja is lett, igazolja Katzianer Jánosnak, Ferdinánd király hadvezérének a Miskolc melletti táborból 1528. január 1-én kelt levele a bécsi haditanácshoz, amelyben utasítást kér, vajon a fél mérföldnyi távolságra lévő Diósgyőr kapitánya, Pemfflinger István tanácsát kövesse-e, aki a Várad felé való előnyomulást ajánlja, vagy pedig Kassa felé - amerre ő ítéli jobbnak - menjen Miskolcról.

18 A Hódoltság terjedésével Eger előbb mint magyar végvár, majd mint török erősség és közigazgatási, politikai központ felértékelte a Bükkön át Egerbe vezető utak szerepét is. Adóikat a miskolciak is jórészt a Bükkön keresztül vitték Egerbe, nemcsak a pénzt, hanem az évente készített ágyútalpakat is.

19 Miskolcon keresztül igyekezett Eger várából Ónodra 1686. karácsonyán az a keresztyén vallásra tért török férfi, akit Miskolcon megöltek, ruháit, portékáját gyilkosai elosztván maguk között.

20 A miskolciak azonban a Bükk megkerülésével is eljuthattak Egerbe. 1677. november 3-án az adóvivők Kisgyőrön, majd Darócon meghálva értek Egerbe, dolguk végeztével, november 8-án visszaindulva Noszvajon szálltak meg, ezután Sályban pihentek és ebédeltek. Máskor Tardon tartottak pihenőt, amikor az adót és ajándékokat vitték Egerbe.

21 A Bükk erdein át Egerbe vezető utakon, a rengetegben nem kevés veszély fenyegette az egri uraikhoz igyekvő hódoltsági embereket. A vármegyei jegyzőkönyvbe jegyezték fel, hogy egy 16 Immár elmegyek Kassára, vagy hívd ki, vagy nem. Fánchy János bemene az várasba, hogy az bírót kihíja elembe [...] Én penig immár akkoron az váras kerté megett az kassai úton valék. Félreverék az váras harangját. Én elfutván mindjárt lovammal, szekeremmel mind árkot-bokrot, szántóföldet, kegyelmes uram, egyaránt kezdem futómban ugratnom. [...] Hamar elfutonk az bessenyei határban [...] Látám, hogy az szentegyház igen hitván, hanem mének az harmadik határba, Keresztúrra [...] Ugyanezen győri határban meglepnek, gondolták ezt, hogy együtt hazatérek, hogy megfárattanak lovaim [...] Mindez dolgok meglévén, Sajószentpéter felé mének föl, és onnat az nagy völgyeken, Istennek segétségéböl nagy hamar ide hazajutok [...] Az polgárok az várasbeliekkel engemet fegyveres kézzel, puskákkal, dárdákkal mind az völgyeken lepének, itt, Győr környül. Fánchy Borbála levele Nádasdy Tamáshoz. Diósgyőr vára, 1561. október 8. MOL E 185 (Nádasdy cs. lt.) Missiles Balassa-Fánchy 1561. 17 SzendreiJ., 1886-1911. II. köt. 102-107. pp. 18 SzendreiJ., 1886-1911. II. köt. 103. p. 19 Kandó Szabó János uram menvén a Bikben az álgyúdeszkáknak Égre való vittetésekre, gazd. erogáltam kenyér, bor jus. 1/15 = fi. -,15. Miskolc számadáskönyve, 1678. június 18. Nyíry D., 1926-1927. 19. p. 20 Miskolc várossában valamelly török kijővén Eger várából, hogy az nagy Istent és az keresztyén vallást mint Magyarországban a keresztyének szoktanak hinni, azon török is azont vallja, és hidgye, Ónod végházában igyekezvén [nemes Borbély György] társaival consciálván és adjungálván magát azon törökhöz, tartván véle barátságát, azonban társaival megegyezvén, azon Ónod vágházában igyekvő törököt minden igaz ok nélkül écakának idején megölte, ruháival, portékáival egyező akarattal felosztozván. BmLt IV. 50l/a. 10. köt. 316. p. 21 Nyíry D., 1926-1927. 110. és 114-115. pp. 522