A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

KUBINYI András: Központi helyek a középkor végi Abaúj, Borsod, Heves és Torna megyékben

dők esetében rakott szekerekkel kell számolnunk. Végül figyelembe kell vennünk a távolságon, és a szekerek rakománysúlyán kívül az útviszonyokat, emelkedőket, sáros, mocsaras területeket, amelyek meglassították az utat, és esetleg hamarább tették szükségessé a pihenést. Ezzel kapcsolatban kell figyelembe vennünk a földrajztudomány által használt „vásárvonal" fogalmat is. Ez - Mendöl Tibor meghatározása szerint - „ún. vásárvárosaink vásárvonalon, azaz különböző termelés jellegű hegység és síkság érintkező vonalán feküsznek, ott, ahol ezt a vonalat természetes útvonal, mégpedig völgykijárat metszi."

36 A legtöbb városias helységre területünkön is áll ez a meghatározás. Eljutva a természetföldrajzi tényezőkhöz, mellékelt térképünk egyéb következtetésekre is ad alkalmat. A négy megyében elég jelentős hegyvidékeken csak kevés központi hely keletkezett, még leginkább a hegyek közé benyúló völgyekben. Sokkal érdekesebb, hogy Heves megye sík vidéki keleti fele szinte központi hely mentes. Egyetlen városiasnak számító centruma ott a megyének nevet adó Heves, amennyiben a Jászsághoz tartozó Berényt nem vesszük figyelembe. Rajtuk kívül Poroszló és a Tiszán túli Fegyvernek tartozik még a 11-15 pontos kategóriába, Szászberek és Hajóhalom pedig a falusi jellegű központokhoz. Borsod délkeleti részéről ugyanezt mondhatjuk. Egyedül (Mező)Kövesd 12 pontos, Ábrány, Keresztes és Montaj viszont 6-10 pont között van. A borsodi síkságnak csak északi részén, Muhi környékén, azaz a Sajó és a Hernád összefolyása táján kezd a folyami átkelőhelyek miatt sürüsbödni a központi helyek hálózata. Az alföldi rész „üressége" nem csak a vízjárta terület nagyságának következménye. Mindez pontosan egybevág a késő középkori Magyarország népsűrűségével. Az alföldi területek, és a magasabb hegyvidékek tartoztak a legritkábban, a dombvidékek a legsűrűbben lakott területek közé. Heves megye a maga 9,l-es km

2-es népességátlagával, annak ellenére, hogy a Mátraalja szőlővidékein jelentős központi helyek feküdtek, az országos átlag alatt foglalt helyet. Bár az Alföld benyúlik Borsodba is, ez a megye, valamint Abaúj és Torna, a maguk 12,6, 14,2 és 13,7-es km

2-es népességével meghaladják a magyar királyság 10,8-as átlagát. (Abaúj magas aránya bizonyára Kassával magyarázható.)

37 Heves legtöbb központi helye a Mátraalján sürűsbödik, Borsodban pedig a Sajó völgyében. Mindkét esetben ez a szőlőtermelés következménye, Borsodban azonban számolni kell azzal is, hogy a gömöri vasbánya vidékről az út a Sajó völgyében vezetett, majd Miskolcnál fordult le Buda felé, és Muhinál kanyarodott le a Tiszántúl és Erdély irányába.

38 Muhi esetében számítani kell még az alföldi marhák, illetve a máramarosi és erdélyi só útjával is.

39 Valószínű, hogy a Sajó völgye a középkor végén országos átlag36 Mendöl Tibor. Általános településföldrajz. Bp. 1963. 396.; Egy másik idézet tőle: „A vásárvonal egymással közvetlenül érintkező különböző gazdasági jellegű vidékeket, tehát különböző jellegű mütájakat, különböző funkciójú települések seregétől elfoglalt területeket választ el." A közvetett érintkezésből eredő helyzeti energiából részesülnek az átkelőhelyek. Mendöl i. m. 460. 37 A népességi és népsürüségi adatokra I. 29. j. 38 A Gömörrel való kapcsolat jelentőségére Tóth Péter figyelt fel. (A 18. j.-ben i. m.) 118.; A vaskereskedelemre 1. még András Kubinyi: Der Eisenhandel in den ungarischen Stádten des Mittelalters. In: Stadt und Eisen, hsgg. v. Ferdinánd Opll, (Beitráge zur Geschichte der Stádte Mitteleuropas XI.) Linz/Donau 1992. 202-203. 39 A marhakereskedelemre: Laszlovszky József-Pusztai Tamás-Tomka Gábor: Muhi - Templomdomb. Középkori falu, mezőváros és út a XI-XVII. században. In: Utak a Múltba. Az M3-as autópálya régészeti leletmentései, szerk.: Raczky Pál-Kovács Tibor-Anders Alexandra, Bp. 1997. 144-148.; A sóra: András Kubinyi: Königliches Salzmonopol und die Stádte des Königreichs Ungarn im Mittelalter. In: Stadt und Salz, hsgg. v. Wilhelm Rausch, (Beitráge zur Geschichte der Stádte Mitteleuropas X.) Linz/Donau 1988. 226. A Sajó-völgy környékén sürüsbödnek a sókamarák: uo. 229. térkép. 510