A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

B.KOVÁCS István: Gondolatok Gömör vármegye kialakulásáról

nem sokkal előbb megszervezett Gömör vármegye területéről és az ott korábban őri szolgálatot ellátó népek egy részének áttelepítésével történhetett. Mint már fentebb volt róla szó, a Szepességből adatolt ún. „gömörőrök" a gyepűk északi kitágítása miatt kerültek korábbi őrhelyeikről a Poprád folyó mellé a 11/12. század fordulóját követően. Feladatuk az újonnan megszervezett (és immáron hátországnak számító) Gömör vármegye védelmének biztosítása volt. Gömör és Szepes szoros kapcsolatára utal az is, hogy 1293-ban Szepessümeg határleírásakor a Gömörbe vezető nagy (= régi) utat emlegetik. Bizonyára a Szepes felé való előnyomulás emléke a Berzéte határában 1352-ből adatolt, de nyilván jóval korábbi eredetű indago (= gyepű) helynév is. Ám Szepes betelepítésében a Hernád völgyén át Borsod, illetve Újvár vármegyék népessége is részt vehetett. Ezek révén pedig az egri püspök is igényt támaszthatott erre a területre. Hogy Szepes végül is Esztergomhoz került, annak döntő oka alighanem a II. Géza alatt betelepített és kiváltságolt szászokban keresendő. Hasonlóan az erdélyi szászokhoz, a részükre szervezett szepesi prépostságot, kiváltságos helyzetük kifejezéseképp, közvetlenül az esztergomi érsek alá rendelik. A döntésnek tehát valószínűleg nem földrajzi okai voltak és nem is az a körülmény befolyásolta, hogy a táj részben Gömörből települt be. Gömör vármegye korábbi területi megosztottságának nyomaival a világi igazgatás területén is találkozhatunk. 1255-ben Gömör vármegye Hont és Nógrád vármegyékkel ülésezik Vácott. Egy évtized sem telik el és már Abaúj, Borsod, Heves és Zemplén vármegyékkel tanácskozik együtt. Ugyanezen társaságban találjuk (kibővítve Ung, Bereg és Ugocsa vármegyékkel) 1331-ben az ún. „hét vármegye" gyűlésén, amelyet Drugeth János hívott össze Vizsolyon. A terület köztes földrajzi fekvéséből adódó kettős kötődésnek később is számos példájával találkozhatunk. Gondoljunk csak Alsó- és FelsőMagyarország itt húzódó határára, Dunáninnen és Tiszáninnen határmezsgyéjére (ezekben Gömört az utóbbiakhoz sorolták, míg a később vele egyesített Kishont területe a Dunáninneni részhez számított). Az is eszünkbejuthat, hogy 1804-ben a pár évtizede az esztergomi érsekségből kihasított rozsnyói és szepesi püspökséget (újból) az időközben érseki rangra emelt egri püspökség alá rendelik. Nézzük meg végezetül, mint mond a régészet a vármegye kialakulásáról! Sajógömörön épül fel a megye központjaként szolgáló vár és itt van a főesperes székhelye is. A megyeszékhely régészeti kutatása csak megerősíti az eddig elmondottakat. Maga a vár voltaképp egyetlen toronyból állt. Alakja a kiegyenesített szárú patkóra emlékeztet. Falvastagsága az alapoknál mintegy 200 cm. Bejárata az ellapított déli oldalon feltételezhető. A torony délnyugati sarkában sikerült azonosítani a kör alaprajzú lépcsőfeljárót. Az eredetileg nyilván többemeletes épület belvilága szintenként kb. 1015 m. A torony egy mesterségesen felhányt, alig 3 ár alapterületű dombon emelkedett, amelyet a leginkább hozzáférhető irányból csúcsos védőárok kerített. Kitermelt földjét részint a domb magasításához, részben az árok külső szélén, a Várhegy peremén húzódó földhányásához használták fel. A „sánc" azonban nélkülözi az államalapítás kori megyeszékhelyről (így Borsodból és Hontból is) jól ismert gerendavázas faszerkezetet. Nem igazolta a feltárás a Várhegyen az esperességi templom létét sem. Akár a hely kiválasztását nézzük, akár a vár alapvető ismérveit, a sajógömöri ispáni vár nagyon lényegesen különbözik a kétségen kívül korai alapítású honti, vagy borsodi megyeszékhelyektől. A levonható tanulság: nyilvánvalóan nem egy időben készült velük. A 12. század elején megszervezett gömöri királyi vármegye határai azonban csak a későbbiekben, lényegében a tatárjárás után szilárdulnak meg. Megszervezésekor nem része még a tornai királyi uradalom (erdőispánság) később Gömörhöz került része és 495