A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

B.KOVÁCS István: Gondolatok Gömör vármegye kialakulásáról

keztet. Tovább, keleti irányban a kövi-Túroc völgyében Levártnál (= lő-hely), a Murány folyása mellett a Süvete tőszomszédságában fekvő, ugyancsak szláv elnevezésű Periász (= fából készített torlasz) határában, a Sajó völgyében pedig Pelsőctől délre húzódott ez a gyepüvonal. A későbbi Gömör területén akkortájt osztozó Hont és Borsod határvármegyék, melyeknek egyik legfőbb feladata az országhatár védelmének a biztosítása. A feladatot a határispánok irányítása alatt a már említett őrök (a szlávok nyelvén „strázsák") és lövők-íjászok látták el. Az utóbbiak etnikumára nézve fogódzó a levárti határban található „Székely-erdő" határnév. Ide kívánkozik az a megjegyzés, hogy az említett belső gyepüvonal általában követi a magyar-szlovák nyelvhatárt. A gondos Olvasó figyelmét aligha kerülte el az a fentebbi megjegyzés, hogy államszervezést követően Gömörnek ezen a központi területein két, bizonyítottan korai alapítású vármegye, Hont és Borsod osztozik. Mire alapozható egy ilyen feltevés? Kezdjük tán a korai egyházi igazgatási viszonyokkal! Az 1332-ben a gömöri főesperességhez tartozó és mindenképp nagyon korai (sajó)Püspöki név jól példázza, hogy a falu eredetileg valamely püspök birtoka. Ez más, mint az egri, több okból sem igen lehet. A gömöri főesperesség viszont legkorábbi adatolása (1218) óta szervezetileg az esztergomi érsek fennhatósága alá tartozik. Az említett évben Sándor gömöri főesperes az esztergomi káptalan tagja. Feloldható-e a látszólagos ellentmondás? Igen, fel, ha elfogadjuk, hogy az önálló gömöri királyi vármegye (és az ezzel egyidejű és területileg vele egybeeső főesperesség) megszervezése előtt a Rima-medencének a Sajótól keletre eső területei, továbbá a Rima alsó folyásának a simonyi kanyartól a torkolatig terjedő jobb parti része, valamint a vele párhuzamosan folydogáló Macskás vizét övező mocsaras lapály (a folyó nevének semmi köze kedvenc háziállatunkhoz, eredeti jelentése szerint mocsaras, azaz csekély esésű, lassú folyású víz) és a Rima-medencét délről lezáró Erdőv. Cserhát a Hangony völggyel együtt a nagy kiterjedésű Borsod részeként az egri püspökjoghatósága alá tartozik. Ugyancsak őt uralja a Gortva és Macskás vizének felső folyása egészen a Zagyva és Tarján patak mentén húzódó (későbbi) nógrádi határig. Ezzel szemben a Sajótól nyugatra és a Rimától északra fekvő vidék a még Borsodnál is jóval nagyobb kiterjedésű (a későbbi Nógrád, Zólyom, Liptó, Túroc és Árva megyék területét is felölelő) Hont tartozéka, ahol egyházjogilag az esztergomi érsek jogköre érvényesül. Az 1332-ben készített pápai tizedjegyzéket áttanulmányozva feltűnik, hogy több mint két tucat egyház esetében a beszedett tized negyede az esztergomi érseket illeti. A rendkívül fontos ebben az esetben az, hogy ezek az egyházak kivétel nélkül azokon a területeken találhatók meg, amelyek - feltevésünk szerint - egyházi igazgatás szempontjából eredetileg az egri püspöki megye részét képezték. A Sajótól keletre és délre találjuk Hosszúszót, Kelemért, Kerepecet, Méhit, Putnokot, (sajó)Püspökit, Szentkirályt, (alsó- v. szentgyörgy) Szuhát, Tornaiját és Trízst. A Rimától délre Feled, Hangony (Szentsimon), Harmac és Simonyi egyházai fizetik a tizednegyedet. Az egykori bolondóci várföldön, tehát a Gortva és Macskás mentén minden korai egyház idetartozik, így Almágy, Bást, Gede, Gesztete, Gortva, Sáros, Sebden, Sőreg és Zabar. Ez utóbbiakhoz illeszkedik a Bucsony menti Apáti és Guszona egyháza is. Mindez aligha véletlen! Vannak azonban olyan plébániák is, amelyek ugyan a Sajótól keletre vannak (vagyis - feltevésünk szerint - korábban az egri püspöki tartományhoz tartozó részeken), ám mégsem fizetik a tizednegyedet. Aminthogy arra is van példa, hogy a Sajótól nyugatra lévő egyház viszont fizeti a tizednegyedet. Vajon hogyan egyeztethető ez össze az elmondottakkal? Erre is lehetséges magyarázat! 491