A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

TOMKA Gábor: Közép és kora újkori településrészlet Mohi mezőváros belterületének peremén (Jelentés az M-30-as autóút 41. számú lelőhelye I. és IV. munkahelyének régészeti feltárásáról)

épületnek készült. Ezen építmény funkcióját a közvetlenül mellette talált, füsttelenített szobára utaló kályhaszemtöredékek és a belső tér dekorációját is lehetővé tevő függesztőfüles tál töredékei, véleményem szerint, kellőképpen bizonyítják. A másik épület (IV. felület, o3), hevenyeszettebb kivitele miatt, szolgálhatott csupán gazdasági célokat is. Ezek szerint megindul a korábban csak - legfeljebb - ideiglenesen lakott külső kertek betagozódása a lakótelkek közé.

5 Ha a folyamat a külső települési övben másutt is hasonló módon játszódott le, amire a terepbejáráson tapasztalt leletsűrűsödések utalhatnak, akkor a korábbi egyutcás települési struktúra többutcássá (esetleg a külső övben szórt jellegűvé) kezdett alakulni. Jelenlegi ismereteink szerint Mohin az egyutcás településszerkezet nem változott többutcássá: a 16. század végétől a romló politikai és gazdasági helyzet nemcsak a település fejlődését gátolta, hanem rövidesen annak teljes pusztásodásához vezetett. Mivel egyértelműen a 17. századra utaló nyom az M30-41. lelőhelyen végzett ásatás során egyáltalán nem került elő, valószínű, hogy a település hanyatlása elég gyors volt ahhoz, hogy a külső övezetet a visszafejlődésre utaló nyom hátrahagyása nélkül hagyják el. 5 Pusztai Tamás hívta fel a figyelmemet arra, hogy az utolsó periódusban megfigyelhető lakóházépítés jelensége másként is értelmezhető. A településmag kutatásakor ugyanis a legfelső megfigyelhető épületek kerámiaanyaga a tárgyalt utolsó periódusnál korábbi jelleget mutatott. P. T. ezért elképzelhetőnek tartja, hogy a településszerkezet szétesésének, a zárt beépítettség széthullásának következtében kerültek a korábbi gazdasági funkciójú övezetbe lakóházak. Véleményem szerint, az utolsó jól dokumentálható periódus a település központi részén a 16. század első felére-közepére datálható (a kerámia túlnyomó többsége mázatlan). A század második fele leletanyagának hiánya a központi részen inkább az újkori mezőgazdasági művelésnek tudható be, ugyanis írott források aló. század második felében még virágzó településnek mutatják Mohit, és a település összehúzódására, szerkezetének meglazulására csak a századforduló háborús eseményeitől kezdve számíthatunk. A központi részen végzett terepbejárás anyagából egyáltalán nem hiányzik a mázas kerámiával jellemezhető korszak anyaga. Az írókázott tálak megjelenése alapján már a 17. századra tehető az egykori lakóövezetben létesített műhely építése. Jelenlegi, meglehetősen korlátozott kerámiatörténeti ismereteink szerint ezt a korszakot röviddel ugyan, de megelőzi a külső övezet utolsó periódusa (metéltmázas kerámia jelenléte, írókázott tálak teljes hiánya). 431