A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)
TOMKA Gábor: Közép és kora újkori településrészlet Mohi mezőváros belterületének peremén (Jelentés az M-30-as autóút 41. számú lelőhelye I. és IV. munkahelyének régészeti feltárásáról)
parthoz való alkalmazkodásban kell látnunk. Ez utóbbi létesítmény méretében jelentősen eltér az előző periódusétól. A megnövekedett alapterületet mennyiségi és/vagy funkcionális változásokkal is indokolhatjuk. Egyrészt megnövekedett gazdasági szerepet jelezhet: háromszor akkora területen háromszor annyi állat, esetleg termény tartható. Az igénybe vett munka mennyisége is megnövekedett lehetőségekre utal, ami a megmozgatott föld térfogatán is lemérhető: az ol3 kiásásához több mint kétszer annyi földet kellett megmozgatni, mint az 0I6 elkészítésekor. Másrészt funkcióváltozás is elképzelhető: míg a körároknál a foszfátanalízissel is igazolt kengyeli párhuzam (Laszlovszky 1982, 283) valószínűvé teszi az állatösszetartó- és védő (karám) funkciót, az utóbbi esetben e lehetőség mellett szóba kerülhet a későbbi forrásokból ismert kertek többi funkciója is 3 . Számolhatunk tehát több gondoskodást igénylő növényi kultúrával (pl. káposztáskert, tököskert), mezőgazdasági munka végzésével (szérűskert) és terménytárolással (gabonáskert, pajtás-, ill. csűröskert) is. Mivel a gazdasági melléképületek alapozása nem feltétlenül mélyült a mélyszántás alatti földrétegbe, elképzelhető, hogy a termény vagy állatok tartására a kerten belül további építmények is álltak (csűr, pajta, ól), de ezekről semmit sem sikerült megtudnunk. Megjegyzendő, hogy a bekerített terület mérete nagyjából megfelel egy „kapaalja" földnek (Bogdán 1978, 277). Tartós itt-tartózkodásra utaló nyom ebből a korszakból sem került elő, feltehetjük tehát, hogy lakás céljára a kertben építmény nem állt. Nyugati kert (ol8, ol9) A fenti telektől nyugatra egy másik, árkokkal határolt létesítmény került elő („nyugati kert"). A hosszú, mintegy 55 m-en át követett ÉNy-DK irányú árokból (ol8, sl37) nyugatra merőleges irányban 3 árokszakasz ágazik el. A legészakibb leágazást (ol9, sl38) sikerült délnyugatra fordulásáig követni, a két délebbit - rábontással - csak csatlakozásánál vizsgálhattuk. A bekerítés szélessége kb. 17 m, hossza az első keresztárokig 23-24 m. A két délebbi keresztárok között a jelentkezési szinten kb. 1 m széles padka húzódott. Mivel e keresztárkok és a hosszú árkok betöltése nem vált el, feltehető, hogy a két keresztárkot egy időben használták. A lakóépület hiánya és a kevés lelet arra utal, hogy tartós itt-tartózkodásra e kertnél sem kell számítanunk, a létesítmény elsősorban mezőgazdasági funkciójú lehetett. A két keresztárok közötti padka kétféleképpen értelmezhető: ha az árkokból kitermelt földet kétoldalt halmozták fel, akkor a kettéosztott telek két része között átjáró alakult ki, ezzel szemben ha a földet középen halmozták fel, akkor a két telekrészt egy magasabb sánc osztotta meg. Az első esetben célszerű lett volna a két keresztárok között az északnyugat-délkelet irányú árok betöltése. A feltárás során a három árokszakasz betöltését nem lehetett elkülöníteni, ezért valószínűbbnek tartom azt, hogy a földet a két árok közé halmozták. Ha így történt, akkor meghatározhatjuk a sánc szélességét, ami a felszínen kb. 80 cm lehetett. A stratigráfiai bizonyítékok hiányában a nyugati telket csak tájolása és leletanyaga alapján kísérelhetjük meg a többi objektumhoz kapcsolni. A tájolás a fent tárgyalt valamennyi ároktól eltér, legközelebb az 5. periódushoz áll. Az előkerült minimális kerámialeletanyag (3 db töredék) mind csekély mennyiségével, mind archaikusabb technológiájával inkább a korábbi periódusokkal mutat rokonságot. Az egyetlen peremtöredék anyaga inkább a késő középkorra utal, formája azonban megengedi azt is, hogy készítését a 3 A foszfátanalízis nem feltétlenül oldaná meg a problémát: a belülről gyűjtött föld magasabb foszfáttartalma éppúgy jelezheti az állattartást, mint az elsőként bizonyára a kerteknél használt trágyázás megjelenését. 423
