A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

TOMKA Gábor: Közép és kora újkori településrészlet Mohi mezőváros belterületének peremén (Jelentés az M-30-as autóút 41. számú lelőhelye I. és IV. munkahelyének régészeti feltárásáról)

Árpád-kori kerámia Mindössze 2 objektumból gyűjtöttünk Árpád-kori kerámiát. Az s 146 mélyedésből, mely elszántott gödör vagy cölöplyuk alja lehetett, fehér anyagú, bekarcolt spirálisan körbefutó vonallal díszített palack töredéke került elő (3. kép 7). Az o21 gödör betöltésében (sl48) tagolt peremű, vastag falú, barna színű fazék töredékeit (3. kép 8), valamint cserépüst átszúrt peremtöredékét találtuk (3. kép 9). Ebben a gödörben kora újkori töredékek is előfordultak (3. kép 10). Az s 146-ból előkerült hurkatechnikával készült, körbefutó bekarcolt vonalakkal díszített palackok a 12. század végétől a 14. század elejéig voltak használatban, töredékünket tehát hozzávetőlegesen a 13. századra keltezhetjük (Parádi 1955, 146, Holl 1966, 28, Abb. 30, 7-8, Parádi 1982, 136). Az o21-ben talált kézikorongon készült barna fazék Árpád-kori. Tagolt pereme miatt a korszakon belül a későbbi típusok közé sorolható (hasonló perem: tibolddaróc-kácsi várból: Parádi 1982, 139, Abb. 6. 1, Kemejröl: Wolf 1989, 57, 25. kép, 67, 43. kép). A robusztus, profilált cserépüstperem, a keltezési nehézségek {Takács 1986, 122) ellenére, nem tűnik korai jellegűnek {Takács 1993, 478, 13. tábla b) típushoz hasonlítható). Az o21-ben lelt kora újkori töredékek bizonyítják, hogy az említett cserépdarabok helyzete nem elsődleges. Összességében az előkerült leletek valószínűsítik, hogy a 13. században és/vagy a 14. század elején a terület - feltehetően nem folyamatos - emberi tevékenység színtere volt. Körárok (ol6) Az egymással stratigráfiai kapcsolatban álló objektumok közül a munkahely északi részén előkerült ol6 körárok bizonyult a legkorábbinak. Későbbi árkokkal szabdalt szakaszainak fekete humuszos betöltése az s20, sl02, sl06 stratigráfiai számokat kapta. A félkör átmetszeni árok alján a betöltés többi részétől egyértelműen el nem különíthető beiszapolódott réteg helyezkedett el. Az árok szélessége igen tág határok között (50-120 cm) változott, az altalajba 30-50 cm-re mélyült. A körárok északi része a mai 35-ös számú főútvonal alá húzódik, így belső területét csak részlegesen ismerhettük meg. A közel szabályos, félkörrel kiegészített körárok által közrefogott terület átmérője kb. 19,5 m, területe közelítőleg 300 m

2

, kerülete mintegy 61 m. A bekerített terület feltárt részének belsejében épületnyomokat nem sikerült találni, és az egykori bejárat helye is ismeretlen maradt. A stratigráfiai viszonyok mellett az árok betöltése is azt igazolja, hogy ez lehetett munkahelyünkön az első árokkal körülvett létesítmény. A betöltésből ugyanis antropogén leletanyag nem bukkant elő, ami arra utalhat, hogy a hulladékképződésre csak nagyon rövid idő állt rendelkezésre. Feltételesen tehát a terület legkorábbi (késő Árpád-kori) leletanyagával tarthatjuk egykorúnak. A munkahelyünktől keletre húzódó vízmeder meghatározta az ide épített létesítmény helyét, a körárkot ugyanis közvetlenül a part közelében ásták. Mivel azonos kerületű idomok közül a körnek a legnagyobb a területe, a kör alakú árok használja ki ideálisan a munkaerőt. A területen más létesítmény még nem állt, így a „helypazarló" körárok kialakítása nem ütközött akadályba. A létesítmény funkciója egyértelműen természetesen nem meghatározható. Feltételezésünk szerint az Árpád-kori falvainkból ismert karámokhoz (Kovalovszki 1975, 204, 207-208. és 2. kép; Laszlovszky 1982, 281-282) hasonló, elsősorban állattartó helyként használt létesítmény lehetett. Téglalap alakú bekerítés (o!3) Az ol6 körárkot metszi az északkelet-délnyugati irányban futó ol3 árok. Az árok jellemző szélessége 90-100 cm, legkeskenyebb pontján szélességét mindössze 50 cmnek mértük. Szürkésfekete, kevés faszénnel és helyenként sóderral kevert betöltését egy későbbi árok tagolja két stratigráfiai egységre: ezek az sl 10 és sl 12. Az árok átmetszete 421