A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

TOMKA Gábor: Közép és kora újkori településrészlet Mohi mezőváros belterületének peremén (Jelentés az M-30-as autóút 41. számú lelőhelye I. és IV. munkahelyének régészeti feltárásáról)

Árpád-kori kerámia Mindössze 2 objektumból gyűjtöttünk Árpád-kori kerámiát. Az s 146 mélyedésből, mely elszántott gödör vagy cölöplyuk alja lehetett, fehér anyagú, bekarcolt spirálisan körbefutó vonallal díszített palack töredéke került elő (3. kép 7). Az o21 gödör betölté­sében (sl48) tagolt peremű, vastag falú, barna színű fazék töredékeit (3. kép 8), valamint cserépüst átszúrt peremtöredékét találtuk (3. kép 9). Ebben a gödörben kora újkori töre­dékek is előfordultak (3. kép 10). Az s 146-ból előkerült hurkatechnikával készült, körbefutó bekarcolt vonalakkal dí­szített palackok a 12. század végétől a 14. század elejéig voltak használatban, töredékün­ket tehát hozzávetőlegesen a 13. századra keltezhetjük (Parádi 1955, 146, Holl 1966, 28, Abb. 30, 7-8, Parádi 1982, 136). Az o21-ben talált kézikorongon készült barna fazék Árpád-kori. Tagolt pereme miatt a korszakon belül a későbbi típusok közé sorolható (ha­sonló perem: tibolddaróc-kácsi várból: Parádi 1982, 139, Abb. 6. 1, Kemejröl: Wolf 1989, 57, 25. kép, 67, 43. kép). A robusztus, profilált cserépüstperem, a keltezési nehé­zségek {Takács 1986, 122) ellenére, nem tűnik korai jellegűnek {Takács 1993, 478, 13. tábla b) típushoz hasonlítható). Az o21-ben lelt kora újkori töredékek bizonyítják, hogy az említett cserépdarabok helyzete nem elsődleges. Összességében az előkerült leletek valószínűsítik, hogy a 13. században és/vagy a 14. század elején a terület - feltehetően nem folyamatos - emberi tevékenység színtere volt. Körárok (ol6) Az egymással stratigráfiai kapcsolatban álló objektumok közül a munkahely északi részén előkerült ol6 körárok bizonyult a legkorábbinak. Későbbi árkokkal szabdalt sza­kaszainak fekete humuszos betöltése az s20, sl02, sl06 stratigráfiai számokat kapta. A félkör átmetszeni árok alján a betöltés többi részétől egyértelműen el nem különíthető beiszapolódott réteg helyezkedett el. Az árok szélessége igen tág határok között (50-120 cm) változott, az altalajba 30-50 cm-re mélyült. A körárok északi része a mai 35-ös szá­mú főútvonal alá húzódik, így belső területét csak részlegesen ismerhettük meg. A közel szabályos, félkörrel kiegészített körárok által közrefogott terület átmérője kb. 19,5 m, területe közelítőleg 300 m 2 , kerülete mintegy 61 m. A bekerített terület feltárt részének belsejében épületnyomokat nem sikerült talál­ni, és az egykori bejárat helye is ismeretlen maradt. A stratigráfiai viszonyok mellett az árok betöltése is azt igazolja, hogy ez lehetett munkahelyünkön az első árokkal körülvett létesítmény. A betöltésből ugyanis antropogén leletanyag nem bukkant elő, ami arra utal­hat, hogy a hulladékképződésre csak nagyon rövid idő állt rendelkezésre. Feltételesen tehát a terület legkorábbi (késő Árpád-kori) leletanyagával tarthatjuk egykorúnak. A munkahelyünktől keletre húzódó vízmeder meghatározta az ide épített létesít­mény helyét, a körárkot ugyanis közvetlenül a part közelében ásták. Mivel azonos kerü­letű idomok közül a körnek a legnagyobb a területe, a kör alakú árok használja ki ideáli­san a munkaerőt. A területen más létesítmény még nem állt, így a „helypazarló" körárok kialakítása nem ütközött akadályba. A létesítmény funkciója egyértelműen természetesen nem meghatározható. Feltételezésünk szerint az Árpád-kori falvainkból ismert karámok­hoz (Kovalovszki 1975, 204, 207-208. és 2. kép; Laszlovszky 1982, 281-282) hasonló, elsősorban állattartó helyként használt létesítmény lehetett. Téglalap alakú bekerítés (o!3) Az ol6 körárkot metszi az északkelet-délnyugati irányban futó ol3 árok. Az árok jellemző szélessége 90-100 cm, legkeskenyebb pontján szélességét mindössze 50 cm­nek mértük. Szürkésfekete, kevés faszénnel és helyenként sóderral kevert betöltését egy későbbi árok tagolja két stratigráfiai egységre: ezek az sl 10 és sl 12. Az árok átmetszete 421

Next

/
Oldalképek
Tartalom