A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)
DANKÓ Katalin–FELD István–SZEKÉR György: A régészeti kutatások jelentősége a sárospataki vár építéstörténetének felderítésében
kintünk. 22 Ugyanakkor azt is megállapíthattuk, hogy a legalsó, pinceszint, valamint az alsó, rézsűs falszakaszt lezáró hengeres övpárkány feletti földszint külső falainál használt habarcs kissé eltér a felső részekétől, s ami még fontosabb, építőanyagának többsége másodlagosan felhasznált faragott kő. Különösen a délnyugati toronyhomlokzat alsó részén vehetők ki ma is jól a bontásból származó kváderkocka-sorok (9. kép), de még fontosabbak számunkra azok a kőfaragványok, amelyek átfaragva, övpárkányelemként vagy nyíláskeretként épültek bele a toronyba. Az előbbiek annak kapcsán váltak ismertté, hogy a torony utolsó helyreállítása során kivésték helyükről a lepusztult eredeti párkányelemek egy részét - ennek során sajnálatos módon igen sokat meg is roncsoltak s mélyebben lévő részüket bele is törték a falba -, míg az utóbbiak azáltal váltak tanulmányozhatókká - sőt, kiállíthatókká -, hogy a Vörös-torony egyedülálló értékű kőfaragványainak megmentése érdekében jelentős részüket másolattal pótolták a restaurátorok. E szempontból különösen érdekes a délnyugati homlokzat ún. kerti kapuja - ez szolgálhatott az ásatás leírásánál említett hídra -, melynek íves kerete egy részét egy gazdag pálcatagozatos késő gótikus nyíláselemből, lunettáját pedig egy gótikus oltárlapból faragták ki. Ugyancsak főként késő gótikus kőelemekből készítették a földszint ágyúlőréseit a belső terek felől lezáró keretezéseket is, de itt még egy reneszánsz profilú kőelemet is felhasználtak, rajta a magyarországi - lényegében a Jagelló-korral azonos - kora reneszánsz jellegzetes lapos tagozatával és profilátmetsződésével (8. kép). Szó sincs tehát arról, hogy e gótikus és reneszánsz faragványok utólag, netalán javításként kerültek volna a torony falába - sokkal inkább arról kell beszélnünk, hogy a torony alsó része egy vagy több elbontott késő középkori épület - mégpedig kifejezetten reprezentatív épület - bontási anyagából épült, hasonlóan a déli várfalhoz, amelyről ezt már a korábbi kutatás is megállapította. 23 Hogy ez melyik épület lehetett, az összes másodlagosan felhasznált kőelem ismerete hiányában nem dönthető el egyértelműen, mint ahogy az is nyitott kérdés marad, hogy a Vörös-torony pinceszintjén ma is meglévő két ajtókeretet eleve ezen alárendeltebb funkciójú terek számára faragták-e, vagy ezek is eredeti helyükről kibontva másodlagosan kerültek-e itt felhasználásra. A toronyban illetve környezetében egyébként még két „korai" jellegű nyíláskeret található: egy igen egyszerű, szemöldökgyámos ajtó az l/A emelet belső védőfolyosójára vezet, egy reneszánsz ajtókeret pedig a Lorántffy-loggia hátfalában látható. Utóbbi egy már elbontott 19. századi árnyékszékbe vezetett, tehát mindenképp másodlagos beépítésben lehet, s jelenleg még az is kérdéses, hogy valóban az 1506 és nem az 1566 évszámot vésték-e szemöldökébe. Mai ismereteink szerint késő gótikus és kora reneszánsz kőfaragványok alapvetően két pataki épület bontásából kerülhettek ide. Leginkább a közelben állt, de ásatással még nem azonosított domonkos kolostorra gondolhatunk, ennek köveit Perényi Péter írott források szerint is a vár építéséhez használta fel. A kolostor ugyan a 15. században már aligha működött, temploma azonban mindenképpen használatban lehetett, hisz 1508-ban leégett, s az utolsó Pálóczi, Antal végrendeletében is hagyott egy kis összeget a helyreállítására. 24 De ugyanígy számításba jöhet az 1528-ban biztosan elpusztult hécei castellum is, amelynek részleges feltárása során került is elő néhány kisméretű pálcatagozatos kőtöredék. 25 E kérdés mindenesetre még további kutatást igényel. 22 L. mindezt részletesen, bővebb dokumentációval a 11. jegyzetben i. m. 23 L. a 18. jegyzetben i. m. 79., itt a szerző másodlagosan beépített román és gótikus faragványokról ír. 24 L. a 10. jegyzetben i. m. 5. 25 J. Dankó Katalin: A sárospataki castellum kutatása. Várak a késő középkorban. Castrum Bene 2/1990. Szerk. Jüan Cabello Bp. 1992. 217.1. még a 15. jegyzetben foglaltakat. 382
