A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)
DANKÓ Katalin–FELD István–SZEKÉR György: A régészeti kutatások jelentősége a sárospataki vár építéstörténetének felderítésében
kítását kötötte Patak Mohács utáni birtokosához. 8 Ekkor ugyan már néhány éve folyt a torony falazatainak régészeti vizsgálata, amely szinte azonnal kiderítette, hogy az alsó szintek díszes reneszánsz faragványai vitathatatlanul egyidősek a torony falával, s így meghatározzák annak építési idejét. Erről még 1987-ben csak egy külföldi várfolyóirat magyar számában jelent meg néhány sor 9 , de hamarosan Détshy is tudomást szerezhetett róla, mint ez a vár 16. századi történetét feldolgozó, a kutatás számára biztosan hosszú ideig alapmunkának számító - bár a kutatási eredmények pontos ismerete hiányában nem éppen hibátlan rajzokat közlő - 1989-ben megjelent művéből kiderül. Ebben már ő is csatlakozott Varjú Elemér felfogásához. 10 A toronyban végzett falkutatás eredményeinek első vázlatos, de részletesen dokumentált ismertetésére 1994-ben került sor az Országos Műemléki Hivatal új kiadványsorozatában 11 . Úgy tűnik azonban, hogy ez csupán szűk kör számára vált hozzáférhetővé, s az új eredmények közkinccsé válását nem segítette elő még kellőképpen a helyreállított Vörös-toronyról megjelent népszerűsítő füzet sem. 12 Ezért indokoltnak látszik számunkra, hogy e jubileumi kötetben összefoglaljuk mindazokat a tanulságokat, amelyeket a régészeti módszer céltudatos és szakszerű alkalmazása nyújthat Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyik legjelentősebb álló, ma is használt műemléke, a sárospataki vár története felderítése terén. A vár - amely fogalom alatt a jelenleg a múzeumot magába foglaló épületcsoportot, tehát a tulajdonképpeni „belső várat" értjük (1. kép) - teljes építészettörténeti elemzésére most nem csupán azért nem vállalkozhatunk, mivel a palotaszárnyak kutatása még korántsem fejeződött be, de azért sem, mivel egy ilyen munka külön kötetet igényelne - ez terveink szerint néhány éven belül el is fog készülni. Felvetődhet ugyanakkor a kérdés, miért nem végezzük el az írott források kritikai elemzését is. Úgy véljük, ez alól egyrészt felment bennünket Détshy Mihály említett 1989. évi kötete 13 - mely jó bizonyságául szolgál annak, hogy még egy ilyen gazdag levéltári anyagból sem állapítható meg közvetlenül, hogy pontosan mikor és mit építtettek Mohács után a Perényiek vagy Patak későbbi birtokosai, a Dobók. Másrészt a késő középkor vonatkozásában még valóban elvégzendő feladat a várost uraló Pálócziak családés birtoklástörténete illetve az ezzel összefüggő településtörténeti kérdések beható elemzése. Magunk azonban ezt is elsősorban Détshy Mihálytól várjuk - korábban ő ugyanis röviden már összefoglalta az egyes családokra és lakóhelyeikre vonatkozó ismereteket, bizonyítva, hogy az erősségeket említő írott adatok vagy az újhelyi várra, vagy pedig az 1465 után kiépített hécei castellumra vonatkoznak 14 -, mivel az 1980-as években terve8 Détshy Mihály: Adatok Perényi Péter sárospataki várépítkezésének és mestereinek kérdéséhez. Ars Hungarica XV (1987) 123-131. 9 Féld István: Neuere Ergebnisse bei der Untersuchung mittelalterlicher ungarischen Burgen. ARX. Burgen und Schlösser in Bayern, Österreich und Südtirol. 1987/1. 202. 10 Détshy Mihály: Sárospatak vára és urai 1526-tól 1616-ig. Sárospatak, 1989. 11 Féld István-Szekér György. A sárospataki Vörös-torony építéstörténetének vázlata. Gerö László nyolcvanötödik születésnapjára. Tanulmányok. Művészettörténet-Műemlékvédelem VI. Bp. 1994. 169-194. 12 Dankó Katalin-Feld István: Sárospatak, Vörös-torony. Tájak, Korok, Múzeumok Kiskönyvtára 536. Bp. 1996. 13 L. a 10. jegyzetben i. m., továbbá folytatását: Détshy Mihály: Sárospatak vára a Rákócziak alatt 1616-1710. Sárospatak, 1996. 14 L. a 2. jegyzetben i. m. 377
