A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

SIMÁN Katalin: Bifaciális eszközök Korlát-Ravaszlyuk-tető lelőhelyen

dián közömbös, hiszen minden korszakban felhasználták és egyértelműen helyi nyersanyag. A pruti kovát a felső paleolitikumtól kezdve használták. Az üveges kvarcporfir inkább a paleolitikumra utal, hiszen a bábonyi és a szeletai iparoknak egyik kedvelt nyersanyaga. Későbbi korszakokban ritkán, elvétve fordul elő. Ugyancsak érdekesség, hogy feltehetően a dél-szlovákiai gravetti lelőhelyekre innen kerültek el a bifaciális eszközök, így pl. Kechnecre és Kasovba is. A fentiek alapján kettős kép alakul ki. Tipológiai alapon nem zárhatjuk ki, hogy a bifaciális eszközök és így az egész ipar a neolitikumra vagy még inkább a bronzkorra tehető. Ugyanakkor a nyersanyagszórás és az a tény, hogy kapcsolat tételezhető fel a szlovákiai gravetti iparok és a korláti terület között, a felső paleolitikumra utalnak. Ugyancsak a paleolitikum melletti érv, még ha nagyon közvetett is, hogy terepbejáráson a Ravaszlyuk-tető északi lejtőjén egy bébimamut fogtöredéke került elő. Paleolitikus datálás esetén újra csak a Morva-vidéken leírt szeletai kultúrára gondolhatunk. Változatlanul kérdés, hogy valóban egy korszakban használták-e az igen nagy kiterjedésű műhelytelepet, vagy az erózió által újra és újra kitakart fennsík több korszakban is használatban volt? A földrajzi-rétegtani elemzés erre nem ad választ,

19 és a terület betemetődése és a mai felszíni megjelenés kialakulási ideje nem feltétlenül azonos a műhely felhagyásának idejével. Két figyelemre méltó jelenséget kell még megemlítenünk. Az egyik, hogy a magkőtechnika egyértelműen pengetechnológiára utal. Ugyanakkor sok eszköz készült szilánkon, ami egy műhelyben végül is nem meglepő. A szilánkokon és a pengéken gyakori a lágy ütő alkalmazásának nyoma, de viszonylag gyakran alkalmazták a nyomásos technikát is. Ez utóbbi a korai felső paleolitikumban Magyarországon még nem ismert. A másik a nyersanyaghoz kapcsolódik. Két formában jelent meg a limnokvarcit a telepen. Az egyik egy viszonylag jó minőségű, kagylósán hasadó típus, ebből készültek az eszközök. A másik egy erősen erodálódott, aprózódott, kopott, patinás anyag, amely fagy- és hőhatásra alig reagál. Ebből az anyagból néhány ütőkövet, retusőrt találtunk. De ugyanakkor ezen az anyagon megmunkálási nyomokat is találtunk, melyek erősen kopottak és patinával fedettek. Figyelembe véve azt a tényt, hogy a patinázódás üteme a telepen belül nem egyöntetű (patinás és friss felületű darabokat illesztettünk össze), ez nem korhatározó jelenség. Megfontolandó azonban, hogy előfordul patinát eltávolító retusálás és másodlagos felhasználási nyom is ilyen darabokon. Ez feltétlenül arra utal, hogy a telepet nem csak egy időszakban használták. Ez esetben a rövid ideig itt-tartózkodó emberek nyitva találták elődeik munkaterületeit és ugyanoda telepedtek le ők is. Arra azonban jelenleg nincs módszerünk, hogy a látszólag egyrétegű, igen nagy kiterjedésű, krioturbáció által meggyűrt, vízmosásokkal szabdalt, erózió által mosott területen a különböző időszakok leleteit elkülönítsük. így a korszakolás, az időrendi besorolás és az egyes csoportok termelékenységére vonatkozó kérdések egyelőre megválaszolatlanok maradnak. 19 Csorba P.Simán K., 1993. 36