A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

GEDAI István: Román kori éremművészet Árpád-házi pénzeken

gére, hogy még pénzábrát is adott, már rámutattak. Nem foglalkozott viszont a tanulmány a CNH.I. 260. életszerűségével és kompozicionális megoldásával (47. kép). E kép azt a pillanatot ábrázolja, amikor egy sólyom karmaival összeroppantja a nyúl gerincét, csőrével pedig a fejébe vág. E pillanat megragadása adta a művész számára a kör alakú pénz legtökéletesebb kompozíció-lehetőségét. A fejét előrehajtó - a nyúl fejébe vágó madár tökéletesen idomul a pénz felső ívéhez, az összeroppantott gerincű, kissé megrogyó nyúl pedig az alsó ívhez történő közeledésével a természetből ellesett életet adja. A tökéletes kompozíciót ugyanakkor nem sajátíthatja ki a magyar művészet, velencei paterákon szinte azonos ábrázolásokat látunk. IV. Béla több pénzéhez is nyúlhatunk vizsgálatra. Első ízben fordul elő lovas király megmintázása (vö. 43. kép). Ennek lendületes solymászó királya művészi szempontból az előzőekhez sorolja ezt az éremképet. IV. Béla pénzverésének művészi értékét tovább gazdagítja a vallási motívumok alkalmazása; ezek között olyan bonyolult is, mint a sárkányt leszúró angyal (48. kép). Ennél az ábrázolásnál is elsősorban a kompozícióra kell a figyelmet felhívni; a sárkány ível a körhöz, az angyal jobb karja és lába ugyancsak körbe komponált. Jellemzője még az egész ábrát átható dinamika. Az „Agnus Dei" ábrázolás (49. kép) ehhez képest statikusabb, művészi értéke azonban nem lebecsülendő. Néhány állatalak életszerű ábráját kell még kiemelni, mindenekelőtt egy szétterjesztett szárnyú madarat (CNH.I. 246.; 50. kép), valamint egy griffet (CNH.I. 256.) és egy emberfejű szárnyas állatot (CNH.I. 257.; 51. kép). IV. Béla változatos pénzverésében természetesen az előzőekhez viszonyítva kevésbé művészi megfogalmazású, vagy kivitelezésű pénzábrát is találunk; Krisztus-fej, királyfej, kereszt, liliom, épületelem stb. Összességük azonban véleményünk szerint meggyőzően bizonyítja a II. Andrással kezdődő jobb minőségű, nagyobb felületű pénzek ábráinak gyors, lendületes fejlődését, IV. Béla alatti magas művészi fokát. IV. Béla uralkodásának végén ismét új, idegen pénzek tűnnek fel a Kárpátmedencében; a bécsi dénárok.

27 Ez azt jelenti, hogy a magyar külkereskedelem nyugati iránya kissé módosult, a Duna vonalára, azaz Európának ez a mindenkor fontos vízi útja megkapta jelentőségének megfelelő szerepét. A bécsi dénárok elterjedése azonban - a friesachi dénárokéval ellentétben - csak az ország nyugati felére, pontosabban a Dunántúl északnyugati és a Felvidék délnyugati részére korlátozódott. A magyar pénzverésre gyakorolt befolyása sem közelítette meg a friesachiékat. Ha V. István (1270-1272), IV. László (1272-1290) és III. András (1290-1301) egyes veretein fel is fedezünk bécsi hatást (pl. CNH.I. 326; 52. kép) teljesen új irányzatot nem alakított ki és a legtöbb pénz az előző évtizedek képrendszerét folytatja, amelyet a bécsi dénárok csak módosítottak. Az 1270-1290 közötti két évtizedet, két uralkodó - V. István és IV. László - vereteit művészettörténeti értékelés szempontjából nem indokolt elkülöníteni. Az ábrázolások - bár témájuk meglehetősen változatos - IV: Béla pénzeihez viszonyítva lényeges módosulást nem mutatnak. Továbbra is egyik leggyakoribb ábra az uralkodó képe. Az ülő, (főleg trónon) király ábrája néha igen jól kidolgozott (CNH.I. 284; 53. kép, CNH.I. 317., 332.) de néhány térd-képábrázolást (CNH.I. 285-286., 313.; 54. kép, 328; 55. kép) 25 Huszár Lajos: Sólyomábrázolások középkori pénzeinken. Aquila. LXVII-LXVIII. (1960-1961). 195-202. 26 Zygmunt Swiechowski und Alberto Rizzi: Romanische Reliefs von Venezianischen Fassaden. „Pátere e Formelle." Franz Steiner Verlag. Wiesbaden. 1982. Pl. No. 152., 189., 982. stb. (A forrásra Tóth Melinda hívta fel a figyelmem, szívességét ezúton is köszönöm.) 27 Gedai, István: Fremde Miinzen in Karpatenbecken aus den 11-13. Jahrhunderten. Acta Archaeologica. Tom. XXI. (1969) 105-148.; Koch Bernhard: Der Wiener Pfennig. Wien. 1983. 358