A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

WOLF Mária: A földvárkutatás jelenlegi helyzete, a borsodi földvár

A leégett objektumokban a kerámiatárgyakhoz képest kis számban kerültek elő fémtárgyak: kések, birkanyíró olló, rövid kasza, sarló, ösztöke. Az ékszerek (karperecek, hajkarikák, kettős csüngő) egyszerűek, bronzból készültek, némelyikük ónozott, koruk a 10. század második felére tehető. Két különösen szép, bekarcolt paletta mintával díszített csonttárgyat, egy tömlőszopóka-töredéket, valamint egy zabla oldaltagot is találtunk. A település egyedülálló lelete a kőépület, amelyet a várbelső ÉK oldalán tártunk fel. A kissé szabálytalan alakú, 5x5 m nagyságú épület 80 cm vastag falait agyagba rakták, és fával alapozták meg. Az előkerült objektum valószínűleg egy épület kőalapja, amelynek felmenő falaira csak következtetni tudunk. Úgy véljük, ez az épület a 10. századi település vezetőjének, egy rangosabb személynek a lakóhelye lehetett. Mivel ennek a településnek az objektumai a faszerkezettel erősített sáncok alatt is, egészen a domb széléig húzódtak, nyilvánvaló, hogy nem tartozhattak össze. A 10. századi települést tehát nem védelmezte sánc. A 10. századi település valamennyi objektuma két, a várbelsőt K-Ny-i irányban átszelő igen mély és széles árokra települt rá. Mélységük 3-3,5 m, szélességük megközelítőleg 20 m. Az árkokat több helyen átvágtuk, vonalukat egészen a sáncokig követtük. Egyelőre nem tisztázott azonban, hogy a sáncok alatt folytatódnak-e. A vár későbbi életének fontos bizonyítékát, egy templomot sikerült feltárnunk a várbelső ÉK-i részén. A hajó hossza 15 m, szélessége 8 m, patkó alakú szentélye 3,5 m átmérőjű. Falai 80 cm vastagok voltak, többnyire csak az alapozási árkot, a kiszedett falak helyét találtuk meg, néhány helyen azonban megmaradt a habarcsba rakott kövekből álló alap is. A diadalív vonalában két pillér helyezkedett el. A hajó É-i oldalát egy sor kőből álló omladékréteg kísérte, ezek között egy meglehetősen rossz állagú Salamon dénárt találtunk.

43 A szentélytől 2,5 m-re ÉK-re egy mállékony anyagú kőből készített szenteltvíztartót, ugyanebben az irányban 5 m-re pedig egy ugyanebből az anyagból való hatalmas kőlapot, feltehetőleg egy oltárt találtunk. Ennek a közelében került elő az egyetlen, másodlagos helyzetben lévő temetkezés is. Ezen kívül sem a templomban, sem azon kívül nem kerültek elő sírok. Jól meg lehetett azonban figyelni körülötte egy korábbi település objektumait, kemencéket, tűzhelyeket, valamint a templom ÉNy-i sarkánál egy nagyméretű, igen mély kutat. A templom szokatlanul nagy mérete, és a temetkezések hiánya egyaránt azt bizonyítja, hogy nem egyszerű falusi templommal állunk szemben. Valószínűvé teszi ezt az a tény is, hogy mint már említettük, a várral azonos dombon, de annak sáncain kívül egy másik templom is található, amelynek Árpád-kori eredetét éppen a körülötte előkerült sírok bizonyítják. Feltehető tehát, hogy a várbelsőben előkerült templom az esperesi templom lehetett, amelynek a feladata a megye egyházi életének az irányítása volt. Mellette a közösség lelki gondozását a vár sáncain kívül álló templom láthatta el. A borsodi földvár, amelyben ez idáig a legkiterjedtebb várbelső feltárások folytak, óriási előrelépést jelent az ispáni várak kutatásában. Először nyílt ugyanis lehetőségünk arra, hogy elkülönítsük egy 10. századi előkelő szálláshelyének és egy 11. századi ispáni központnak az emlékanyagát. A borsodi ásatási eredmények alapján a 10. századi központ nem vár, hanem nyíltszíni település volt, amelynek vezetője a kő alapú házban, kísérete pedig egyszerűbb, más kora Árpád-kori falvakban feltártakhoz hasonló házakban élt. Nincs okunk kételkedni abban, hogy ez a 10. századi előkelő, akinek szállását feltártuk, Bors volt, noha nevét csak Anonymus említi. Maga a helynév azonban, amely Bors puszta személynevéből keletkezett, jelenlegi tudásunk szerint 10. századi. E 10. századi 43 Az érem meghatározásáért Gedai Istvánnak tartozom köszönettel. 321