A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

WOLF Mária: A földvárkutatás jelenlegi helyzete, a borsodi földvár

A FÖLD VÁRKUTATÁS JELENLEGI HELYZETE, A BORSODI FÖLDVÁR

1 WOLF MÁRIA A magyarországi földvárak kutatását a 17-18. század fordulójára, az első katonai térképek készítésének idejére vezethetjük vissza. Az országot térképező hadmérnökök figyeltek fel ugyanis először a különböző hosszanti sáncokra és földvárakra. Természetesen ekkor még nem beszélhetünk tudatos kutató tevékenységről, ezek a térképek azonban mégis fontosak, hiszen számos olyan földvárat és sáncot őriztek meg számunkra, amely napjainkra már elpusztult. A többé-kevésbé tudatos kutatások a 19. század első felében kezdődtek meg, 1817-ből van az első adatunk Erdélyből, amely földvárak szisztematikus bejárásáról és leírásáról tudósít bennünket. Ezt követően mind többen és többen foglalkoztak a témával, sokan csak az íróasztal mellett igyekeztek tisztázni a várak építési idejét és funkcióját, mások azonban a gyakorlati munkát választva járták a földvárakat és gyűjtötték a velük kapcsolatos adatokat. Jó néhány kutató nem tulajdonított védelmi jelleget ezeknek a váraknak, pogány áldozóhelynek, vagy állatok őrzését szolgáló létesítménynek tartva őket. A korabeli tökéletlen régészeti módszerekkel nehezen tudták a várak korát megállapítani, és igen gyakran az akkor uralkodó romantikus történelemszemlélet jegyében a hunokhoz, az avarokhoz, vagy éppen a rómaiakhoz kapcsolták őket. A földvárak egy részének az abban az időben nomádnak tartott magyarsághoz való kapcsolása föl sem merült.

2 Az első földvárásatások az 1870-es években történtek, ezt követően ásták meg először például Szabolcs várát is.

3 A millennium éve, 1896 jó alkalmat szolgáltatott az addigi eredmények összefoglalására, és bár a történeti kutatások igen sokat foglalkoztak a magyar honfoglalás és államalapítás időszakával, az István király által létrehozott vármegyerendszer eredetével, kialakulásával, továbbra sem hozták összefüggésbe ezen megyék székhelyeit még az oklevelekben említett földvárakkal sem. Ez a helyzet lényegében véve változatlan maradt a II. világháborút követő újabb kutatásokig. Miközben a földvárkutatás módszerei mind tökéletesebbé váltak, egyre nagyobb pontossággal tudták az őskor különböző időszakaihoz kötni a várakat, kora középkori várakról alig hallunk, legfeljebb néhány esetben merül fel a 8-9. századi szláv, vagy a 16-17. századi, törökkori eredet lehetősége. A 10-11. századi földvárak módszeres kutatása a második világháborút követő években a mai országhatárainkon kívül indult meg. Különösen nagy erőkkel folyt ez a munka Erdélyben. Az elért eredmények reális kiértékelését azonban aktuálpolitikai szempontok, valamint az a tény nehezítette meg, hogy Anonymus regényes Gesta-jának eseményeihez igyekeztek idomítani őket.

4 1 Első formájában előadásként elhangzott a „Középkori régészetünk legújabb eredményei" című 1995ben megtartott konferencián. 2 Nováki Gy. 1963. 3. skk., 66. 3 Németh P. 1973. 167-179. 4 Bóna I. 1995. 14., 25. 315