A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)
VÖRÖS István: Tengőd-Hékútpusztai honfoglalás kori sírok lovai
még látható; ca 8-10 hónapos). Kalibrált marmagassága 75-80 cm, a borjú mortalitása tél vége. A honfoglalás kori sírokban a szarvasmarha lapocka (humerus), vagy fartő (pelvis), comb (femur) ételadomány rendkívül ritka. Ez idáig az alábbi helyekről ismertek: humerus - Karos II. 36., 37., 66., 67. sír, 2 Algyő 25. sír, 3 Przemysl l. 4 , 5. sír, 5 Győr-Pósdomb 126. sír, Ártánd-Nagyfarkasdomb 6. sír. 6 pelvis - Algyő 32., 106. sír, 7 femur - Hékút 4. sír, Karos II. 1., 16., 27., 58. sír, 8 ágyékcsigolya - Ibrány-Esbóhalom 224. sír. 9 A honfoglaló magyarok az ételadományokat leggyakrabban az elhunyt feje/válla mellé helyezik el. Szemben az avarokkal, akik az ételadományok 90-95%-át az elhunyt comb/lábszár/lábfej mellé és/vagy közé helyezték el. 10 A szarvasmarha lapocka (hum) és comb/fartő (pelv., fem) valószínűleg nyersen került a sírba. Ezen állatrészekben „hagyott " csontok mindenféle ételkészítési módot (így pl. sütést, főzést, füstölést) kizárnak. Ha ezek a nagy darab húsos lábrészek az áldozati állatból kivágva - valóban nyersen - kerültek a sírba, akkor felvetődik a kérdés, hogy kinek volt szánva? Az elhunytnak nem adhatták „útravalóul". Akkor valószínűsíthető, hogy ezek a típusú szarvasmarha/ló testrészek áldozati adománynak, temetési áldozatnak tekinthetők. Ennek a temetési rítusnak egy érdekes szokása alakult ki Halimbán, ahol 60 sírban az étel- és áldozati adományokat vaskéssel együtt helyezték el. 11 3. Lovastemetkezés A sírok tájolása Ny-K-i volt. A 4. sírban a lómaradványok az emberváz lábfeje előtt feküdtek. A sírokat szétdúló munkások szerint a 2. és 3. sírban is hasonló volt a lócsontok elhelyezkedése. A lekerekített végű, 210 cm hosszú 4. sírgödör K-i irányban folytatódott (+ 76 cm), ahol a lócsontok és a lószerszámok előkerültek. A leletmentést végző Dienes István jelentésében hosszan mentegetőzik, hogy a 4. sír és a lócsontok összetartozását - állatjárat miatt - csak később vette észre. Akkor, amikor a K felől körbeásott sír mellett jelentkező „kisméretű foltot" feltárták. 12 Lehet, hogy Dienes István nem tévedett. A 4. sír K-i végében (falában?) húzódó „állatjárat" ha volt is ca. 90-95 cm-en jelentkezett, alatta nem volt észlelhető. A sír É-i és D-i fala pedig kissé szűkül. A 4. sír csontmaradványainak topográfiai helyzetét, illetve a sír egészét tekintve az algyői 29. és 80. sír temetési rítusával egyezik meg. Algyőn a két sír esetében az az igen ritka szokás figyelhető meg, amikor a sír K-i végére ásott „gödörbe" helyezték a lómaradványokat és a lószerszámokat. Ez a temetési forma kivitelezésében a volgai bolgár bolsie-tarháni temető 143., 190. és 274., 13 és a tankajevkai temető 202. és 770 sírjaival 14 egyezik meg. 2 Vörös /., 1996. 3 Vörös /., 1997a AZakrzewska 1978.235. 5 Koperski 1996. 442. 6 A két utóbbi adatért Mesterházy Károlynak tartozom köszönettel. 1 Vörös I., 1997a 8 Vörös /., 1996. 9 Istvánovits Eszter ásatása 10 Vörös L, 1997c 11 Vörös l, 1997b 12MNMÁI. XII. 217. 1962. 13 Gening-Halikov 1964. 24., 9-10. ábra 303
