A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)
RÉVÉSZ László: Honfoglalás kori temető Tengőd-Hékútpusztán
pompás ékszerekkel, méltóságjelvényekkel elhantolt halottak mellől csak rosszezüst vagy bronz hajkarika látott napvilágot. 5 Az azonban kétségtelen, hogy a honfoglalás kori sírokból - még a leggazdagabb temetőkben is - viszonylag ritkán kerülnek elő arany ékszerek. Ezek megszerzésére főként azoknak nyílhatott módjuk, akik részesültek a szolgáltató népektől behajtott adóból, vagy a kalandozások során megszerzett hadizsákmányból. E kör tagja lehetett a tengődi 2. sírban nyugvó férfi is. Erre utalnak azok az adatok is, amelyek szerint - sajnos a találók kezén elkallódott - övveretek is voltak a sírban. Amennyiben ez megfelel a valóságnak, úgy a tengődi lelet a Somogy megye területéről eddig ismert negyedik övveretes sír lenne. Fegyverek mindegyik férfisírból kerültek elő, mégpedig kizárólag az íjászfelszerelés darabjai. Ismeretlen számú nyílcsúcs (2. kép 3-5, 3. kép 4-9) kallódott el az 1. sírból, a 2. sírban a találók szerint 7-8 db nyílhegy lehetett, s ugyancsak nem ismerjük a 3. sírban lelt nyílcsúcsok számát sem. (Utóbbi két sír összekeveredett leletei között összesen 3 db. maradt meg.) A síron belüli elhelyezkedésükről nincsenek adataink. A 4. sír hat nyílcsúcsa közül négy a koponya bal oldala mellett feküdt, további kettő pedig másodlagos helyzetben a jobb oldali bordák fölött és a jobb térd mellett került elő. Ez esetben a tegezt az övről leoldva az elhunyt bal karjára fektették. Erre utal az is, hogy a két, tegez fenékpántként meghatározható vastöredék a bal oldali medencelapát és a bal alkarcsontok között helyezkedett el. Nyíltartó tegez maradványai csak ebből a sírból kerültek elő, de itt is csak a tegez fenékdeszkáját pántolták meg (3. kép 10-11). Valamennyi nyílcsúcs a honfoglaló magyarok által széles körben használt nyéltüskés, rombusz vagy deltoid alakú változatok közé sorolható. Mivel egy sír kivételével a pontos számukat nem ismerjük, így az sem állapítható meg, hogy a tengődi közösség tagjai követtek-e valamiféle rendszert a nyilak sírba helyezése során. 8 íjat minden bizonnyal a feldúlt első három sírba is tettek a temetés során, csak azoknak nem voltak (vagy elkallódtak) a csontlemezeik. 9 Egyedül a 4. sírban sikerült megfigyelni a jobb oldali medencelapáton, részben egymást fedve fekvő két íj markolat csontot. A tengődi harcosokat tehát kizárólag távolsági támadó fegyverekkel szerelték fel (vagy legalábbis csak azokat tették melléjük a sírba). Életük során feltehetőleg lovas íjászként szolgálták valamelyik, a környező területet uraló törzs- vagy nemzetségfőt. Hagyatékuk a kisszámú somogyi fegyveres sírt gyarapítja. A 2. és a 3. sír összekeveredett leletei között található egy nyéltüskés, legyező alakú pengéjű vastárgy (3. kép 1). Hasonló eszközt a honfoglalás kori leletanyagban nem ismerek. A penge mérete, alakja a középkori ösztökékre és a kapatisztítókra hasonlít, nyélkiképzése azonban eltér azok köpűs, illetve csavart formájától. Ilyesforma eszközt közöltek már vésőként és vasolvasztó kohók tisztítására használt szerszámként is. 10 Enyhén ívelt pengéje alapján nem zárható ki az a lehetőség sem, hogy bőrnyúzó szerszámként használták. A megoldáshoz azonban csak újabb, jól megfigyelt és dokumentált leletek előkerülése segíthet hozzá bennünket. 5 Révész L, 1996.79. 6 Balatonszemes (Költő L., 1990. 85-101.), Fonyód (Költő L., 1996. 187-196), Vörs (Költő L., 1993. 433-446.). Korábban övveretként tárgyaltam a Balatonkilitiről szórványként előkerült leletet (Hampel J., 1907. 118.; Révész L, 1996. 126.), az eredeti tárgy tanulmányozása után azonban úgy vélem, hogy az méretei miatt inkább lószerszámdísz lehetett. 7 Cs. Sebestyén K, 1932. 193-206. 8 László Gy., 1944. 132.; Dienes /., 1957. 29-31. 9 László Gy., 1955. 119.; Fodor L, 1981. 150. lOMüllerR., 1982.441-442. 270