A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

LOVÁSZ Emese: Hun és germán jellegű leletek Borsod megyében

lándzsát, vas- és csonteszközeiket. A támadók közül elesett két harcosnak adhatták meg így társaik a végtisztességet.

20 A hunoknak a Kárpátok külső övezetében való megjelenése területünkről a vandálok, és a hozzájuk csatlakozott gepida néptöredékek menekülését eredményezte. Az itt maradt gepidákat az 5. század első évtizedében hódoltatták meg az osztrogótok, maguk is hun alattvalók. A „leigázott" gepidák D-re húzódva kezdték elfoglalni a vandálok által elhagyott telepeket, így Tiszaladányt is, előrenyomulva egészen a Hernádig.

21 Hozzájuk köthetők azok a Tisza mindkét partján megjelenő teljesen új leletanyagot tartalmazó temetők, melyekben azonos, vagy nagyon hasonló rítus szerint, ugyancsak hasonló viseleti tárgyakkal és mellékletekkel temették el a halottakat. Tiszadob-Sziget,

22 TiszakarádInasa,

23 Tiszavalk.

24 Legfeltűnőbb a fegyverek megjelenése a férfisírokban: nehéz, kétélű kardok, lándzsák, vas pajzsdudorral felszerelt pajzsok. Utóbbiak 400 körüli feltűnésük után a gepidáknál terjedtek el leginkább.

25 A női sírok viselete a valóságban, és átvitt értelemben is tarkább képet mutat. Sok színes gyöngyöt viseltek nyakláncként és a ruha különböző részein fölvarrva, szoknya és nadrág viseletére is engedve következtetni. A ruhát bronzvagy ezüstcsattal ellátott övvel is átfogták, de előfordult az övről lecsüngő gyöngyfüzér is.

26 Viseltek gyöngyökkel kivarrott tarsolyt, de használták még a púposhátú csontfésűt is. (Tiszakarádon az egyetlen példány férfisírból került elő, valószínűleg tarsolyból, tüzkészséggel, és egy római pénzzel együtt).

27 Jellegzetes ékszerük volt a ruha összefogására, néha övcsattal együtt előfordulva a félkorongos fejű, kisebb méretű ezüstlemez fibula, mely a Kárpát-medencében a. 376-ban megszakadt vizigót lemezfibula-divat egyenes folytatása.

28 A sírokban többnyire egyesével fordul elő a kerámiamelléklet, az edények szarmata és csernyahovi hatásúak, feltűnnek a korongolt, szürke agyagpoharak. A nőknél előforduló koponyatorzítás divatja {Tiszakarádon három sírban is) a keletről csatlakozott idegenekhez, az alánokhoz kapcsolható, csakúgy, mint a színpompás gyöngyös viselet. Tiszakarádon egyetlen töredék formájában megjelenik a tükör is.

29 A valóságos hun fennhatóság 424 körül következett be a gepidák számára. A Ruga nagykirály által a Körösöktől D-re fekvő Alföldre helyezett fejedelmi székhely eléggé 20 Lovász, i. m. 1992. 6-7. rajz. 21 A gepidák történetéről: Bóna István: A honfoglalás előtti kultúrák és népek. Szabolcs-Szatmár megye monográfiája I. 1993. 108, 115.; Bóna /.: Szabolcs-Szatmár megye régészeti emlékei I. 1986. 69-76.; Bóna 1.: A hunok és nagykirályaik. Budapest, 1993.; A középkor hajnala. A gepidák és a longobárdok a Kárpátmedencében. Budapest, 1974.; Ungarns Völker im 5. und 6. Jahrhundert. Germánén, Hunnen und Awaren, Schatze der Völkerwanderungszeit. 122-124. 22 Tiszadob-Sziget: Istvánovits Eszter: Das Gráberfeld aus dem 4-5. Jahrhundert von Tiszadob-Sziget. Acta ArchHung 44, 1992. 23 Közületien, előzetes jelentés: Lovász Emese: A tiszakarádi germán temetőről. Régészeti kutatások Északkelet-Magyarországon. Miskolc, 1987. 10-14. 1-2. kép. 24 Tiszavalk: Éva Garam-Andrea H. Vaday: Sarmatische Siedlung und Begrábnisstatte in Tiszavalk. ComArchHung 1990-91. 191-219. 25 Bóna István: Az újhartyáni germán lovassír. AÉ 88, 1971.; Tejral, Jaroslav: Fremde Einflüsse und kulturelle Veranderungen nördlich der mittleren Donau zu Beginn der Völkerwanderungszeit. Peregrinatio Gothica, in. Archaeologia Baltica VII. Lódz 1986. 175-238.; Istvánovits Eszter-Kulcsár Valéria: Pajzsos temetkezések a Dunától keletre eső Kárpát-medencei Barbaricumban. JAMÉ XXX-XXXII. 1987-89. 47-96. 26 Lovász Emese: Újabb adatok a római és a hun kori női viselethez. HOMÉvk. XXVII. 1989. 501511. 27 19. számú sír, közületien. 28 Bóna István, SzSzBmM Lili. 29 14. számú sír, közöletlen. 251