A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

LOVÁSZ Emese: Hun és germán jellegű leletek Borsod megyében

5. kép. 1-2. 2. sír. Ezüst fibulapár illeszkednek egymáshoz, ha az Y alakú szárai közé helyezzük a türögzítő elemet. A szegecselési helyek egyértelműen bizonyítják, hogy melyik elem melyik fibula alkatrésze volt (III. t. 1-2.) (5. kép 1-2.). 5. Gyöngyök Hat darab gyöngy került elő a jobb oldalon viselt fibula alatt, a bordaív és a csigolyák között, félkörben elhelyezkedve. Lapított gömb alakú, sötétkék és zöld üvegpaszták, és egy hasonló alakú borostyán. Átm: 1,5 cm-3 cm (II. t. 3.) (6. kép). 6. Vaskés Egyélű, rövid nyéltüskéjü vaskés, hegyével a lábak felé. M: 8 cm Sz: 2,5 cm (II. t. sírrajz). 7. Tükör Fehérfém tükör, hátán bronz borítás maradványaival. Középen kis füllel, a belső kör és a tükörszél között 10 küllővel. A bal alkaron feküdt, hátlapjával felfelé, hegyével érintette avaskés. A tükör összetörve került a sírba, de minden darabja megvan. Átm: 5,8 cm (II. t. 4.) (7, kép 1-2.). 8. Karperecek Tömör ezüst ovális alakú karperecpár, kiszélesedő, egyenesre vágott végekkel, a végeken hármas, körbefutó vésettél díszítve. 8/1. Átm: 6,3x5,5 cm, profilkeresztmetszet 0,4 cm, a végeknél 0,5 illetve 0,6 cm. 8/2. Átm: 6,5x5,5 cm, profilkeresztmetszet 0,4 cm, a végeknél 0,5 cm (II. t. 5-6.) (8. kép). 9. Gyűrűk 9/1. Bronz pántgyűrű, téglalap alakú fejjel, a téglalapon körbefutó véseten belül négylábú, hosszú farkú, ugró állatalak vésete látható. A gyűrű pántjának hátsó fele hiányzik, a törés nem friss. A pánt átmérője 0,3 cm, a fej 0,5x0,7 cm (II. t. 7.) (9. kép 1.). 9/2. Ezüst, a fej felé szélesedő, a szélesedő részen három, egymástól eltartó bevésett vonallal díszített pántgyűrü. Az össze nem érő pántokra hajdan ráforrasztották a követ tartó, felhajtott szélű rekeszt, mely a gyűrűről levált. A rekeszbe foglalt sárgásfehér kő(?) erősen porlad, a rekesz hiányos. Átmérője 0,3x0,9 cm, a követ tartó rekesz 1,4x1,2 cm. A rekesz magassága 0,4 cm (II. t. 8.) (9. kép 2.). 10. Övcsat Öntött ezüst, félkör átmetszetü, ovális karikájú csattest, reáhajló, éles középbordájú háromszög átmetszetű pecekkel. Az ovális, peremes szíjbefogó hátlapján visszahajló része a csattestre hurkolódó füleknél lemezzé vékonyodik, a hurkolásnál el is repedt. Három kúpos fejű, elkalapált végű ezüstszegecs fogja össze a szíjszorító két lemezét. A szegecsek hosszúsága alapján kb. 3 mm vastag lehetett az öv. H: 3,7 cm. Az övcsat a bal combcsont és a medence ízesülésénél feküdt, kissé ferdén, pecekkel a térdek felé. Az övet lecsatolhatták, vagy pedig egészen lazán, csípő alatt foghatta át a ruhát (II. t. 9.) (10. kép 1.). 11. Ezüstcsat Az övcsat kicsinyített mása, annyi eltéréssel, hogy az ovális szíjbefogó itt a hátlapon háromágú „koronaként" hajlik vissza, csúcsai hegyét üti át a három kis szegecs. Átm: 2,5 cm. A bal bokánál került elő, peckével balra (II. t. 10.) (10. kép 2.) 242