A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

LOVÁSZ Emese: Hun és germán jellegű leletek Borsod megyében

HUN ÉS GERMÁN JELLEGŰ LELETEK BORSOD MEGYÉBEN LOVÁSZ EMESE Az M3-as autópálya Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szakaszán, a 6. számú lelőhelyen került elő egy három temetkezésből álló, Kr. u. 5. századra keltezhető sírcsoport, egy női és két gyermeksír. A lelőhely a Mezőkövesdről Szentistván felé vezető út jobb oldalán, az egykori szovjet katonai repülőtérhez tartozó un. „katonai út" és a jelenleg is működő magyar katonai laktanya közötti dombháton található (1. térkép). A sírcsoport közelében nagyméretű neolit házak omladékait tártuk fel, ugyancsak ebből a korszakból származó árokkal és szemetesgödrökkel. Néhány szerény leletanyagú szarmata gödröt találtunk még a hetek óta felnyesett, és üresnek látszó szelvényrészben. Egy hirtelen és rövid nyári zápor nyomán rajzolódott ki a két sírfolt, lassabban száradván meg felületükön az egyébként környezettől elütő színű sárga homok. A környező szelvényekben a különböző korból származó objektumok foltjai határozott betöltéssel jelentkeztek, így a szarmata gödrök is. A dombvonulatot hajdan mocsár övezte, a nedvesebb és szárazabb periódusok váltakozását jelezhetik a sötétebb (neolit) és a szürkébb, kötöttebb (szarmata) betöltések. A 6. számú lelőhely Ny-i határát egy ma is nádas, mocsaras mélyedés zárja le, ezen túl található az ún. „katonai tó" (elhagyott kavicsbánya), melynél Patay Pál a Csörsz-árok egy szakaszát meghatározta.

1 Miután kibontottuk a véletlenül megtalált két sírt, módszeres kereséssel bukkantunk rá a harmadik sírfoltra, az előzőektől 16 méter távolságban. E gyermeksír mellett újra neolit gödröket, és egy azonos korú, zsugorított sírt tártunk fel, valamint egy 4. századra keltezhető nagyobb méretű házat, 5 db teljesen ép fazékkal és 2 db tállal, a ház mellett egy erősebben földbe mélyített, kisméretű, hasonló leletanyagú gazdasági épülettel. Az elsőként megtalált női és gyermeksír egymás közelében, azonos, ÉK-DNy tájolásban feküdt. A 366. objektumszámot kapott gyermeksírt a továbbiakban /. számú sírként említjük. Betöltéséből kb. 140-160 cm mélységből kerültek elő a leletek, és néhány rossz megtartású hosszúcsont-töredék. Végül is nem tudtuk eldönteni, hogy bolygatott volt-e a sír, vagy a csonttöredékek alapján a 3-5 év közötti gyermek maradványai egyszerűen felszívódtak a mélyebben már agyagos talajban. 1 Patay Pál: Neuere Ergebnisse in der topographischen Untersuchung der Erdwálle in der Tiefebene. MFMÉ 1969-2. 105-112. 237