A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

RINGER Árpád: Miskolc és Borsod-Abaúj-Zemplén megye szerepe a magyarországi régibb kőkor kutatásban

Én ezt a váratlan kijelentést érthető megdöbbenéssel fogadtam s mindjárt meg­jegyeztem, hogy a bemutatott példányok fölött minden kétely alaptalan és pedig a követ­kező okoknál fogva: 1. A véghezvitt ásatásokat személyesen vezettem s minden egyes kőeszköz fölta­lálása alkalmával, annak lelőviszonyait nyomban a helyszínen megállapítottam és följe­gyeztem. A legtöbb darab bolygatatlan elsődleges fekvőhelyen találtatott, számos kőesz­köz pedig vastag mésztufapad alól szemem előtt került a napvilágra. Kizártnak mondot­tam, hogy annyi kőeszköz leggondosabb begyűjtése közben az esetleges csalást észre ne vettem volna. 2. Az ásatásokat hámori munkások végezték, akik előzőleg paleoliteket életükben sohasem láttak. Csak mikor az első darabokat megtaláltuk, figyelmeztettem őket, hogy mit keressenek s hogy keresésre buzdítsam, minden talált darabért külön csekély juta­lomban részesítettem őket. Kizártnak mondottam, hogy munkásaim ezen előnyükkel visz­szaélve, a paleolitek hamisítására határozták volna el magukat és utánzataikat titokban a felásandó rétegekbe rejtették volna. El sem képzelhető, hogy ezek az egyszerű emberek, akiknek paleolitekről fogalmuk sem volt, típusos solutréen kőeszközöket tudnának készí­teni és még hozzá csekély különjutalmazás fejében! Kívülem és munkásaim kívül, tud­tommal, a barlangban senki sem tartózkodott, a munkaidény elteltével pedig a barlang elzáratott és hatóságilag őriztetett. 3. A miskolci paleolitek között olyan darabokat is találunk, melyek teljesen egyeznek a Szeletában gyűjtött és modern készítménynek nevezett darabokkal. Azok is ugyanabból a kékesszürke chalcedonból készültek, kinézés ük szintén egészen friss és azokon is hiányzik a patina. Ezek szerint Miskolcon is vannak paleolitek, melyeknek va­lódisága ugyanazon okoknál fogva kétes, mint a hámori esetben. Különösnek mondot­tam, hogy a nevezett vidék ennyire el lenne árasztva hamisított paleolitekkel! Kinek állana érdekében, hogy a Szeletában és Miskolcon talált szép paleolitek sorozatát hami­sítványokkal gazdagítsa ? Ilyen, meg hasonló argumentumokkal iparkodtam a szeletai kőeszközök valódi­ságát megvédeni, de hiába. A cs. kir. udvari múzeumot elhagytam anélkül, hogy sikerült volna a nevezett urakat a szeletai paleolitek valódiságáról meggyőzni. Tisztában voltam, hogy OBERMAIER megítélésében tévedett." 10 A megérdemelt külhoni elismerés azonban már nem sokáig váratott magára. Kadic Ottokár következő tanulmányútján, 1911. augusztus 4-én Tübingenben tartott elő­adásán, amelyben a szeletai ásatásokat, s azok eredményeit ismertette, átütő sikert és el­ismerést aratott. A barlang leletanyagának és a Szeleta-kultúra körének értelmezése azóta is őskőkorkutatásunk egyik hajtómotorja, amely egyúttal a legnagyobb nemzetközi ér­deklődésre tarthat számot. 1909-ben a Bükk hegységből, ahol az azóta eltelt kilenc évtized során mintegy 30 karsztos üregben végeztek régészeti ásatásokat, átkerült a kutatás a Dunántúlra is. Ott ez évben a tatai mamutvadász-tábor feltárását kezdte meg Kormos Tivadar. Mielőtt ígére­tünk szerint, összefoglaló képet nyújtanánk Északkelet-Magyarország régibb kőkorának kutatásáról, tekintsük át a Szeleta-barlang kutatásának főbb aktuális vonatkozásait. 10 Kadic, 1915. 162-164. 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom