A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)
KEMENCZEI Tibor: A zöldhalompusztai aranyszarvas
A ZÖLDHALOMPUSZTAI ARANYSZARVAS KEMENCZEI TIBOR Fennállásának egy évszázada alatt a Herman Ottó Múzeum régész munkatársai az ország egyik legjelentősebb régészeti gyűjteményét hozták létre. A múlt emlékeiben rendkívül gazdag borsodi tájról azonban nemcsak a megyeközpont múzeumába kerültek be leletek, hanem számos értékes régészeti tárggyal gyarapodott innen a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti gyűjteménye is. Közöttük van a Mezőkeresztes-Zöldhalompusztán előkerült szkíta aranyszarvas, amely egyike a legismertebb, legértékesebb hazai régészeti emlékeknek. Ennek ugyan őrzési helye nem Miskolcon van, de világhíres borsodi leletként a Herman Ottó Múzeumnak is jelképévé vált. A múzeum százéves fennállása évfordulója kapcsán így indokolt áttekinteni azt a szakirodalomban gyakran tárgyalt problémakört, hogy melyik nép emlékanyagába tartozik ez a nevezetes műtárgy, mikor készítették, s mi a jelentősége a magyar föld őstörténetében. 1 Mezőkeresztes-Zöldhalompusztán 1928-ban került a napvilágra az aranyszarvasból (1-2. kép), az oroszlánfigurákkal díszített aranyláncból (3. kép) és a 136 darab arany félgömb alakú pitykéből, s egy csüngőből álló lelet. A lelőhely a kastélytól nem messze fekvő halomszerű emelkedés volt, amely az akkori földbirtokos család temetkezési helyéül szolgált. A tárgyakra egy új sír megásásakor bukkantak a munkásoké Ezeket a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajánlották fel megvételre, amelynek adományokból sikerült a vételárat biztosítania. A lelőhelyen Fettich Nándor és Márton Lajos végzett hitelesítő ásatást, amelynek alapján azt lehetett megállapítani, hogy az aranytárgyak eredetileg halomsír alatt, hamvakkal együtt feküdtek a földben. 2 A leroskadó, fejét hátrafelé fordító, 37 cm hosszú szarvasalakot aranylemezből, domborítással készítették. Az állat fejét, lábait zsinórminta díszíti, határolja. Az agancs és a nyak közötti felületen egy kampós csőrű madárfej látható. A szemeket és a fület rekeszek alkotják, amelyeket világoskék üvegpasztával töltöttek ki. A felerősítés céljára a hátlapra kis karikákat forrasztottak. A találók a szarvast középen kettévágták, s középső részéből egy háromszög alakú darab elveszett. Az aranyszarvassal együtt talált láncot nyolc aranyszálból fonták össze, s két végén két hosszúkás halfej alakú hüvelyben záródik. A láncon három oroszlánfigura van. Ezek két oldalát aranylemezből préselték ki, majd összeforrasztották. Az állatalakokat fekvő helyzetben formálták meg, sörényüket bekarcolt vonalak jelzik. Hüvelyre forrasztották őket, amelybe a vastag, súlyos aranyláncot húzták. 1 A mezőkeresztes-zöldhalompusztai és a tápiószentmártoni aranyszarvasokról több fényképet és fényképről lemásolt rajzot közöltek már. Ennek a cikknek az illusztrációit Dékány András grafikusművész az eredeti tárgyakról készített pontos, hiteles rajzai alkotják. 2 Fettich N., 1928. 9-10. 167
