A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

KOÓS Judit: Újabb adatok a kora bornzkori Makó-kultúra elterjedéséhez és időrendjéhez Északkelet-Magyarországon

formában a sírokban és a telepeken egyaránt.

24 Kanonizált formája és díszítése miatt feltételezhetjük, hogy kultikus célok szolgálatában állhatott.

25 Ugyancsak gyakoriak a belső díszes tálak a Somogyvár-Vinkovci kultúra idősebb fázisában.

26 Nyugat-Magyarországon, a Somogyvár-Vinkovci kultúra 2. fázisában azonban használatuk megszűnik.

27 Ezzel szemben, jelen ismereteink szerint ÉszakkeletMagyarországon, Oszláron, a Makó-kultúra területén, a kultúra fiatalabb fázisában még mindig használatban vannak. Régiónkban csak a Nyírség- és a kora Nagyrév-kultúrák edényei közül tűnik el a tárgyalt táltípus. Eredetét tekintve a belső díszes, talpas tálakat a Vuéedol-kultúra hagyatékának tarthatjuk.

28 A finomkerámia különböző típusai között megtalálhatjuk a kis, füles korsókat körte formájú alsó résszel, a kisebb, tojásdad alakú csészéket és fazekakat perem alatti rövid füllel, a nagyobb, hasas amforákat csaknem teljesen gömbölyű hassal és cilindrikus nyakkal, az egyszerű, fordított csonkakúp alakú tálakat élesen profilált vállal és kihajló peremmel, továbbá duzzadt, behúzott peremű tálakat. Színük sötétszürke vagy feketés, felületük simára eldolgozott és nem egyszer fényezett. Az edények külső részének díszítése meglehetősen ritka, csak olykor-olykor találhatunk néhány kis plasztikus bordát, amelyek ferdén, vagy cikcakkban futva borítják a felületet (3. kép 2-3, 4. kép 2-3, 6. kép 2-6, 9, 7. kép stb.). A durva kerámia kategóriájába tulajdonképpen két fő típust sorolhatunk: az egyikben a nagyobb méretű, mélyen kónikus testű, befelé megvastagított peremű tálak találhatóak, melyek felülete seprűzéssel vagy fésűzéssel borított. A perem alatti felső részen, egy keskeny, vízszintes csíkban sokszor hiányzik a seprűzés (4. kép 4, 14. kép 4). A másik típust a nagyobb és kisebb méretű, magas fazekak reprezentálják, gyakran erőteljesen megvastagított nyak- és szájrésszel, perem alatt egy széles sávban fényezéssel. Testük legnagyobb része seprű- és fésűdísszel borított. Felületük sokszor durván megmunkált. A díszített és díszítetlen részeket általában egy, az edény testén körbefutó, ujj benyomásokkal tagolt, plasztikus bordadísz választja el egymástól (6-16. képek: válogatás a telep kerámiaanyagából). A Makó-kultúra leletanyagában mindeddig egyedülálló módon, egy kis idoltöredék is a felszínre került (6. kép 1). Az idol és főként az általánosan elterjedt belső díszes tálak a Vuöedol-kultúra hagyatékának tekinthetők.

29 Az Oszláron és a Makó-kultúra más, Borsod megyei lelőhelyein újabban nyert információk gazdagíthatják ismereteinket a kultúra településszerkezetére és életmódjára vonatkozóan. Viszonylag kisméretű, folyók és patakok közelében elhelyezkedő falvakat hozott létre a nagyállattartással foglalkozó makói népesség. Ezzel az életmóddal volt összefüggésben mozgékonyságuk, lakóhelyeik gyakori változtatása, s ugyancsak ezzel magyarázható, hogy nem jöttek létre nagy kiterjedésű telepek és temetők. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy Oszlár-Nyárfaszög kiemelkedő jelentősége nem csupán a települési struktúrában és az anyagi kultúrában keresendő, hanem különleges kronológiai helyzetében is. Erre bizonyítékul az az import korsó szolgál, mely kétséget kizáróan a Nyírség-kultúra vezértípusa (13. kép 1). Ennek a leletnek a birtokában a korábban megállapított időrendet részint megerősíthetjük, részint finomíthatjuk. Eszerint 24 KaliczN., 1968, 84.; KaliczN., 1984a, 96.; Kalicz-Schreiber 1994, 41. 25 Kalicz-Schreiber 1994, 41. 26 Bandi G., 1981, 21-27, 1.1. 1, 5. t. 8, 8. t. 21.; Bandi G., 1984, 127.; Ecsedy /., 1978, 102.; Kalicz N., 1984a, 96.; BondárM., 1994, 10. 27 Kalicz-Schreiber 1991, 10. 28 Dimitrijevic 1982, 7-27.; KaliczN., 1984a, 100. 29 Kalicz N., 1968, 82.; Ecsedy /., 1978, 106-107.; Kalicz-Schreiber 1994, 41.; BondárM., 1995. 107