A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

BAJÁK László: Címerek a gyászszertartásokon, halotti címerek a 19. századból

48-ban országgyűlési követ) 1849 után a Pesti Cukorgyár és Cukorfinomító Egylet, 1860-1870-ig a Lánchíd Társaság elnöke, az Alföldi Vasúttársaság, a Mátrabánya Egylet, a Pannónia Viszontbiztosító, a Tiszavölgyi Társulat, illetve haláláig a Budai Alagút Társaság, az Első Magyar Biztosító Társaság, a Magyar Földhitel Intézet felügyelő bizottságának és az írói Segélyegylet ellenőrző bizottságának elnöke. 1860-tól valóságos belső titkos tanácsos, 1861-ben és 1867. VI. 9.-1872. V 19-ig koronaőr, 1872. IV 25-től haláláig királyi főudvarmester, 1873-tól cs. és kir. kamarás. A Királyi ítélőtábla, és a Főrendiház tagja, illetve 3-as bizottságának elnöke, valamint többször tagja a közös ügyi delegációjának is (Gr. Lónyay Menyhért: Emlékbeszéd gróf Károlyi György fölött. MTA évkönyve 16. köt. 3. füzet Bp. 1878. 36-53., Galgóczy Károly: Emlékbeszéd gr. Károlyi György felett. In: OMGE emlékkönyve. Bp. 1883. III. füzet 11-12., Hof- und Staats-Handbuch 1877. 183., 194., 649., 650., 659., 717., 718., 741., Baják László: Gróf Károlyi György közéleti tevékenysége 1825-1849. In: Fólia Historica 1993-94.). A főispáni tisztségeit pontatlanul közli: Fallenbüchl Zoltán: Magyarország főispánjai 1526-1848. Bp. 1994. 2. Károlyi György Bécsben, 1802. III. 28-án született és a kaplonymonoston (Szatmár vm.) családi sírboltban temették el 1877. XI. 13-án (Uo.). 3. A szokásos 9-ágú korona helyett a 11-ágú rendhagyó kivételnek számít. A grófi adománylevél ugyancsak szokatlan módon „imperíale diademának" nevezi. Talán ez a hibás(?) szövegezés motiválhatta az udvari címerfestőt (Éble G. 28-29.). Más feltevések szerint a rangjelző koronák kialakulatlan használata okozta a rendellenességet (Bertényi Iván: Zur Geschichte der heraldischen Rangkronen. Der Tappert 1969. 1-21.). 4. A boglárpajzs a Károlyi nemzetség eredeti címerét mutatja. A címerképet körülfogó sárkány a Zsigmond király által alapított Sárkány Rend jelvényére utal. Károlyi (I.) Lancz László (f 1454 előtt), fia Lancz (II.) László (11489), valamint Bertalan (fl454 előtt) a Sárkányrend vitézei voltak (Éble G. 21. II. tábla). 5. Károlyi Sándor a rangemelést kérő beadványában kérte, hogy a grófi címerébe a rokon családok címereit fölvehesse. A nagypajzs címerképei a kérés megvalósulását tükrözik. Az 1. mező a kissennyei báró Sennyey család címerére utal (lásd: 1590. évi pecsétábrán, Siebmacher 440. tábla). 6. A 2. mező a lapispataki Segnyey címerből származik (Siebmacher 51 A. 409. tábla). 7. A 2. és a 4. mező a szálai gróf Barkóczy címerből származik némi eltéréssel: 1. a Barkóczy címer oroszlánja vörös mezőben áll, 2. az angyalfej ezüst színű. 8. Az 5. mező a perényi báró Perényi címerből való. A családi leszármazás és a címerelemek összefüggése: Károlyi Mihály (1554-1595) (br. Perényi Erzsébet) br. Károlyi Mihály (1585-1626) (Segnyey Borbála) br. Károlyi László (1622-1689) (2. felesége: Sennyey Erzsébet) gr. Károlyi Sándor (1669-1743) (gr. Barkóczy Krisztina) ükunokája gr. Károlyi György (1802-1877) (gr. Zichy Karolina) RÖVIDÍTÉSEK Éble G. 1913. Éble Gábor: A nagykárolyi gróf Károlyi család leszármazása. Bp. 1913. Esterházy J. Gr. Esterházy János: Eszterházy család és oldalágainak leírása. Bp. 1901. Felszeghy F. Felszeghy Ferenc, Rátvay Imre, Petrichevich György, Ambrózy György: A rendjelek és kitüntetések történelmünkben. Bp. 1943. Gudenus J. Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi geneológiája. I—II. k. Bp. 1990., 1993. Hof- und Staats Handbuch Hof- und Staats Handbuch de Oesterreichisch-Ungarischen Monarchie. Wien. 186