A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

BAJÁK László: Címerek a gyászszertartásokon, halotti címerek a 19. századból

epitáfium között a 17. század második feléből kelteződnek a legkorábbi selyemre és papírra festett címerek (Apafi György 1666, Kun Ilona 1668, Istvándi Bálint 1670, Döbrői Gáspár 1678 és Polyik István 1689 stb.).

20 A 18. században „Apor Péter keserűségére" megkezdődött a gyászszertartások rituáléjának egyszerűsödése. Eltűntek az alteregók, erősen lecsökkent a jelentősége a fegyvereknek, amelyek jelenléte a török háborúk idején még oly természetes volt, és lassan visszaszorultak az epitáfiumcímerek is. Reneszánsza támadt viszont a rendjeleknek, amelyek hamarosan helyet kaptak a gyászszertartásokon, és rákerültek a síremlékekre és a halotti címerekre is.

21 Az utóbbiak azonban, amelyek a 18. század közepe óta egyre inkább az olcsóbb nyomtatott szöveggel és papírra készültek, az egész század során megőrizték jelentőségüket. Az egy-egy temetésre készített halotti címerek mennyisége továbbra is nagyon különböző lehetett. A halott közelében, a koporsóján, a templom kitüntetettebb helyein (pl. az oltárnál), a közelebbi rokonok és az előkelőbb gyászolók kezében, legalábbis a legreprezentatívabb főúri gyászszertartásokon, mindig selyemcímert találunk. A kevésbé fontos helyeken elhelyezett papírcímerek jelenlétét a hierarchia érzékeltetése mellett feltehetően takarékossági szempontok is motiválták. Kár rolyi Ferenc 1758. évi kaplonymonostori temetésén a gyászmenet indulása előtt a fáklyákat és a gyertyákat meggyújtva kiosztogatták... „Az férfi rendeknek Czimerekkel egy üt, az Asszomsagok Pedig czimer nélkül..."?

2 Az 1765. VI. 18-án meghalt Barkóczy Ferenc hercegprímás VIII. 14-én lezajlott pozsonyi temetésére a rendezők 500 fáklyát, 500 gyertyát és több száz selyem és papírcímert készítettek. A 180 nagy fáklyát selyemcímerekkel a püspökök, kanonokok, mágnások, miniszteri tanácsosok és prépostok vitték. A 150 közepes nagyságú fáklyát nagy papiroscímerekkel a pozsonyi kanonokok, miniszteri tisztviselők és tehetősebb nemesek, míg a 150 egyszerű fáklyát kisebb címerekkel az alsóbbrendű miniszteri tisztviselők, érseki tisztek, a 200 gyertyát a plébánosok és más jelenlévők vitték a gyászmenetben.

23 Az 1799. X. 23-án meghalt Batthyány József hercegprímás XII. 12-i temetésén 180 különböző nagyságú aranybetűs festett címert erősítettek a ravatalra és a templom falaira.

24 Kései példaként pedig megemlíthető, hogy az 1842. II. 11-én Budán eltemetett Hermina főhercegnő temetési menetét mutató metszet tanúsága szerint a koporsó mellett fáklyákat és 3-3 halotti címert vittek.

25 A fentiek alapján funkciójuk szerint beszélhetünk díszítő célú, a halottat a ravatalon identifikáló (ez rendszerint a kriptába is elkísérte a koporsót) és gyászmenetben vitt halotti címerekről. Értelmezést csak az utóbbi kíván. A temetési menetben a halotti címereket rendszerint égő fáklyákkal és gyertyákkal együtt vitték. A fáklya és a gyertyaláng az „örök világosságot", illetve Krisztust jelképezte, aki halálával hozta el az 20 Kelemen Lajos: A Farkas utcai református templom. In: Kincses Kolozsvár (Magyar Hírmondó) II. köt. Bp. 1987. 241-243. 21 Pl. Barkóczy Ferenc hercegprímás temetésén (1765) már nemcsak a főpapi rangjának jelvényeit (pásztorbot, érseki kereszt), de a Szt. István rendjét is felvonultatták. Beké M. i. m. 1. jegyz. 66., Gróf Rhédey János (t 1768) halotti címerén a kamarási kulcsait és a Kat. Mária Terézia Rend lovagkeresztjét is megtaláljuk. PandulaA. 1992. i. m. 1. jegyz. 88. 22 Idézi: Szabó P. i. m. 2. jegyz. 132. 23 Beké M. i. m. 1. jegyz. 66. (A címereket Johann Georg Leithner bécsi festő készítette.) 24 Uo. 67. 25 József nádor. Egy alkotó élet írásban és képben (1776-1847). Szerk.: Lestyán Sándor Bp. 1943. (A kiadvány oldalszámozást nem tartalmaz.) 171