A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

JANÓ Ákos: Újabb szempontok a sárospataki vár építéstörténetének kezdeteihez

ÚJABB SZEMPONTOK A SÁROSPATAKI VÁR ÉPÍTÉSTÖRTÉNETÉNEK KEZDETEIHEZ JANÓ ÁKOS Szűcs Jenő emlékének A sárospataki vár építéstörténetének korszakai között mind a mai napig legvitatottabbak a kezdetekhez kapcsolódó, gyakran egymással ütköző, vagy éppen egymást kizáró különböző nézetek, ellentétes állásfoglalások. A vár történetének kezdeti időszakára vonatkozó nézetkülönbségek jó ideig az írott források hiányával, nagyrészt feltáratlanságával magyarázhatók, később pedig a történeti adatok értelmezésének különbözőségéből adódtak. A 18. század folyamán alakult ki az az általános vélekedés, hogy a vár legrégibb építménye, a Vöröstorony késő Árpád-kori eredetű, amelynek első említése az 1262. évi oklevélben fordul elő. Ebben az oklevélben pataki castrum szerepel, s abban egy bizonyos torony. A mai Magyarország területén eszerint ez lenne az egyetlen viszonylag épségben megmaradt emléke a tatárjárás utáni nagy várépítkezési hullámnak, amit IV. Béla indított meg. A 18. század a magyar történeti tudat kialakulása szempontjából érdekes időszak. E korszak fedezi fel a forrásokat, s az érdeklődés a történeti múlt felé fordul. Ugyanakkor nem fejlődött még ki a történeti kritika, s azóta nemcsak nagyon sok újabb forrás került elő, írásos emlékek, tárgyi, régészeti bizonyítékok, hanem a történeti kritika is előbbre lépett.

1 Ennek ellenére a vár középkori eredete századunk első harmadáig vitathatatlan meggyőződésként élt a szűkebb tudományos és szélesebb körű társadalmi köztudatban. Varjú Elemér volt az első, aki rámutatott, hogy a gótikus-reneszánsz Vöröstorony nem lehet azonos az V István-féle 13. századi toronnyal, hanem azt a 16. században Perényi Péter építette: „...Szeretnénk hinni, hogy Patak várának máig álló pompás donjonját István királyi herceg rakatta... Csakhogy a pataki tornyon egyetlen középkori részlet sem található. Nincs rajta olyan boltozat, ajtó- vagy ablakkeret, amely a 16. századnál régibb időre mutatna, ellenben vannak biztos nyomok, amelyek egyenesen kizárják a korábbi építés lehetőségét".

2 Varjú Elemér formai, művészettörténeti vizsgálatokon alapuló vélekedése - történeti forrásanyag felhasználása nélkül - nem változtathatta meg a közfelfogást, amely a legkitűnőbb kutatók munkáiban, tanulmányok, monográfiák, népszerűsítő kiadványok egész során élt tovább az 1960-as évek közepéig.

3 A vár építéstörténetének irodalmában döntő fordulat következett Détshy Mihály: Hol állt a középkori sárospataki vár? című tanulmányának megjelenésével.

4 Ebben a munkájában a szerző az addigi forrásanyag 1 Szűcs Jenő megállapítása, mely elhangzott a sárospataki előadása során. 2 Varjú Elemér: Magyar várak. Bp. é. n. (1930 körül), 136. 3 Ezek között legfontosabbak: Dercsényi Dezső-GerőLászló: Sárospataki Rákóczi-vár. Építés-Építészet, 1951. Részletes feldolgozás ugyancsak tőlük: A sárospataki Rákóczi-vár. Bp. 1953., valamint A sárospataki Rákóczi-vár. Bp. 1963. Képzőművészeti Alap kiadása. 4 Herman Ottó Múzeum Évkönyve, VI. (1966), 173-197. 35