A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

JANÓ Ákos: Újabb szempontok a sárospataki vár építéstörténetének kezdeteihez

István által 1261-ben az újhelyi hospeseknek adott kiváltságlevelében említett várral azonosította, s ezt kétségbevonhatatlanul igazolta. A közvélemény számára azonban máig alig érthető, s az alaposabb magyarázattal Détshy is adós maradt: hogy lehet az, hogy Patak vára Újhelyben volt? „Patak" fogalma eredetileg nem egy települést, hanem tágabb territóriumot jelentett. Amikor először 1201-ben előfordul említése, a Szent Miklós templom mellett lakó pataki hospesek kifejezés alatt a bodrogolaszi vendégnépeket kell értenünk. Patak tehát jelentette részint azt a települést, amelynek lakosai szintén olasz (vallon) vendégnépek voltak, részint egy tágabb fogalmat, a pataki erdőispánságot, comitatus de Patak-ot. Patak olyan erdőispánság volt, élén a comes-szel (ispánnal), mint amilyenek a honfoglalás idején nem először megszállt más vidékeken is voltak. Ilyen volt a Tornai erdőispánság, amely a Gömör-Szepesi érchegységet, vagy ahogy abban az időben mondták, a Feketeerdőt igazgatta. Ilyen volt a Sárosi erdőispánság és ilyen a Beregi, korabeli nevén Borsovai erdőispánság. Ezek nem voltak megyék, bár legfőbb tisztségviselőiknek, a comeseknek fegyveres kíséretük volt. Területükön főként erdőőrök éltek. Egy 13. századi oklevél ezeket Szent királyok vadaskertjeiként említi. A középkorban az egész Zempléni-hegységet Nagy erdőnek nevezték, ez tartozott a pataki ispán joghatósága alá. Sőt ennél is szélesebben, nagyjából a Hernád és Ronyva közötti vidék volt a pataki erdőuradalom. 1219-ben Fóny lakosai felett is a pataki ispán bíráskodott. A radványi uradalom, a radványi erdőóvók ugyancsak a pataki ispán alá tartoztak. Maga az Ardó helynév nem egyéb, mint az erdőóvók településének megjelölése. Hotykának a nevet adó Hotyka István 1262-ben a pataki ispánságban egy Makramán nevű helyet kap adományba. Ezek az erdőispánságok archaikus képződmények, amelyek vagy megyévé alakultak, vagy nem. Torna, Sáros, Bereg később szabályos megye. Patak nem vált megyévé, mert igen korán magánbirtokba került. Nem alakult megyévé a vizsolyi ispánság sem. Ezeknek az erdőuradalmaknak a központjában rendszerint volt egy királyi kúria. Ilyet pl. Tornagörgőről ismerünk, de ilyen volt a borsovai vár, ami a Tisza menti Váriban épült fel. Azt a feltételezést, hogy Patakon is létezett királyi kúria, alátámasztja az a nagyon is meggondolandó hagyomány, amit csak a 15. században jegyeztek fel, hogy Szent Erzsébet Patakon született volna. Ez csakis egy királyi kúria létezésével érthető meg. A tatárjárás nagyon sok változást hozott az ország struktúrájában. Félelmet jelentett a tatárok újabb betörésének lehetősége. Piano Cartini és mások, akik a mongol birodalomban jártak, mind azt hangsúlyozták, hogy a mongolokkal csak akkor lehet szembeszállni, ha várak épülnek olyan magaslatokon, ahol azt minden oldalról természetes akadályok védik. IV. Béla oklevelei is hangsúlyozzák az ilyen erődítettségek szükségességét. Valóban, ahogy Fügedi Erik könyvéből tudjuk, az 1241 és 1470 között épült várak 70%-a magas, megközelíthetetlen hegyen épült. Ilyen volt környékünkön a füzéri, a boldogkői vár, és ilyen Gönc vára, a többi 25% mocsárvár volt.

9 A pataki erdőispánságnak ez a része nem volt alkalmas ilyen vár építésére. Más kérdés, hogy a késő középkori és kora újkori várkastélyoknak már megfelelőek voltak azok az alacsony dombok, amelyek itt emelkedtek. A várkastélyt külső erődítésekkel, olaszbástyákkal lehetett körülvenni. A tatárjárás utáni várak rendszerint egy toronyból álltak. Hol volt alkalmasabb hely erre ezen a vidéken, mint az újhelyi Sátorhegyen. így érthető, hogy a pataki ispánság területén, amelyet a korabeli szemlélet egységnek fogott fel, a központtól 10 km-re, Újhelyben építették fel Patak várát, s ezt hagyományszerűen pataki várnak hívták, minthogy a vidék elöljáróját is pataki ispánnak nevezték. Ez az 9 Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13-14. századi Magyarországon. Bp. 1977. 56. 40