A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

SZABADFALVI József: 19. és 20. századi borotvatokok Borsod megyéből

két oldala egyszerű véséssel ornamentált. Az egyiken két domborművesen kiemelkedő faragású rozetta között egyszerű cserepes ág és egy kampós botot a kezében tartó kalapos juhász vonalas figurája látható (20. kép), a másikon két cserepes ág van. A borotvatok „hátsó" oldalán a borotva élesítésére szolgáló szíj van erősítve. 40. Az egykor Borsod vármegyei Mikófalváról került az egri Dobó István Vármúzeumba (55.52.1.) egy 1932-es évszámot viselő borotvatok (h: 30, sz: 5, m: 5,5 cm). A juharfából faragott eszköz fedele egyik végén fa gomb, másik végén szeg körül fordítható. Díszítménye vésett, a fedelén címer koronával és lombokkal, mellette felirat: 1932 EMLÉK. Készítette Kelemen Bódi András Mikófalván 1932-ben. 41. Ugyancsak az egri múzeumban található az egykori borsodi Szilvásváradról bekerült tolltartó (! - Dobó I. Vm. 65.175.1., h: 23, sz: 5, m: 3 cm). A keményfából faragott eszközt vésett technikával díszítették, peremén körben virág és levélfüzér közepén felirat: GÉCZY ERZSÉBET. 42. 1940-ből datált és Nyékládházáról került be a Herman Ottó Múzeumba (69.2.2.) tolltartószerűen kihúzható fedelű borotvatokja, melynek egyetlen díszítménye oldalán a SÓLYOM GYULA 1940 felirat. * Az előbbiekben elősorolt borotvatokokról általánosabb következtetések is levonhatók. Vizsgáljuk meg először a tárgy elterjedési területét. Az 1, 34, 35. szám alatt közöltek lelőhelye ismeretlen. Egynek a származási helye: Magyarország, és ugyancsak egynek Borsod megye. A Bükk hegység vidékéről, elsősorban annak déli lejtőiről került elő a legtöbb: Cserépfalu 4, Cserépváralja 1, Bükkzsérc 1, Noszvaj 1, Tárd 2, Bükkaranyos 2, Kisgyőr 2, Mikófalva 1, Szilvásvárad 1, Uppony 1, Nyékládháza 1, Miskolc 3. Viszonylag jelentősebb számú lelőhelye a délborsodi síkság, a Bükktől a Tiszáig nyúló terület: Mezőcsát 3, Mezőkövesd 1, Hejőkeresztúr 2, Tiszadorogma 1, EgerlövőAngyalostanya 1. A Cserehát felé tendáló területről csak három faluból ismerünk: Sajópálfala 1, Ziliz 2, Fancsal 1. Dél-Zemplénból két településről került múzeumi gyűjteménybe: Tokaj 1, Sátoraljaújhely 2. Tudom, hogy a múzeumok tárgyi anyaga rendszerint nem tervszerű gyűjtőmunka eredménye, következésképpen a tárgyak elterjedésterületére nem lehet egzakt következtetéseket levonni. A Borsod megye területéről származó borotvatokok mégis azt mutatják, hogy elterjedésük fő területe a Bükk hegység, déli lejtője, illetve a hegység egésze és az attól a Tiszáig terjedő sík terület. Keveset találtunk viszont a Sajótól északra eső területekről, tehát Észak-Borsodból. Az utóbbi területen, valamint a magyarlakta Gömörben a borotvatokot valószínűleg máshol tartották. Megemlítendő viszont az, hogy Malonyay Dezső említ egy 1830 évvel datált szép darabot a Torna megyei Jászóról.

13 Ez utóbbi területen tartottak viszont nagyobb formátumú borotválkozó tükrösöket, amelyek felnyitható dobozában viszonylag nagyobb tükör és a borotválkozó felszerelés elfért. Északkelet-Magyarország múzeumi gyűjteményeiben találhatók ilyen darabok. Az előbbiekben felsorolt adataink csak annak a megállapítására jogosítanak fel, hogy Magyarországon a borotvatokok elterjedésterülete kibővíthető Borsod megyével. Úgy tűnik - továbbá -, hogy tájunkon a tokokat nemcsak pásztorok, hanem parasztcsaládok is használták. Készítői is voltak más foglalkozást űzők, pl. bányászok is. 13 Malonyay D., 1922.307. 646