A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

DURANCI Béla: Nagybánya és a vajdaságiak

NAGYBÁNYA ÉS A VAJDASÁGIAK DURÁNCI BÉLA Egy újságban, augusztus első napján az „olvasók levelei" oldalán megjelent egy cikk - felvetette a kérdést: Miért ünnepli Szabadka Nagybányát? Igen! Nagybánya „száz évét", súlyt fektetve a város nevére és nem a nagybányai művésztelepre és annak centenáriumára! Mellőzve annak nyomatékos kitételét, hogy „Nagybánya, vagyis Baia Maré nagyon messze esik Szuboticától stb." - marad a kérdés: miért?! Sajnos, a kérdező nem a művészeti problémákat akarta megvitatni. Más volt a szándéka. Ugyanúgy az olvasók legtöbbje, még a szakmabeliek is sokan, a kérdésben keresték a kérdés mögötti „kérdőjelet"! És szaporították a válaszok sokaságát, valahol, de nem nyilvános eszmecserében. Sokkal fontosabb egy korábbi kérdés, melyet saját magának, nekem és szakmabelieknek feltette volt tanárom és barátom dr. Lazar Trifunovic (1929-1983) még 1962ben: Érkezhetett München szelleme Nagybányán keresztül is Becskerekre, Pesten át Szabadkára, Újvidékre, sőt hathatott messzebbre is...!? Akkor, 1962. júliusában az újonnan alapított intézményben, melynek neve: Likovni Susret - Képzőművészeti Találkozó, készítettük elő az első művésztelepek résztvevőinek kiállítását. Abban az évben „ünnepeltük" az első, 1952-ben megalakult zentai művésztelep fennállásának tíz évét, azután következtek - évről évre - a jugoszláv művésztelepek „találkozói". De az 1952. zentai művésztelep „első" azért, mert a mai napig fennmaradt és tevékeny. Volt közben még „elsőbb", kettő! Szabadka mellett a palicsi tó partján, csak 1950 nyarán egy, és a Duna túlsó oldalán - Ilokon - amelyik tovább tartott, azután néhány évi kimaradás után megint tevékeny lett. Na, tény az, hogy a zentai telep „mintájára" alakultak a vajdasági kolóniák és ebből a művésztelep-mozgalomból terjeszkedtek a jugoszláv kultúrtér minden részébe. A Képzőművészeti Találkozó 1986ban nyomtatott címtárában 99 van feltüntetve. Kata Tonkovic-Marijanski, aki a címtár szerzője, most a művésztelepek számát (ugyanabban a térben) 250-re becsüli. Pontos adataink nincsenek. Az ötvenes évek elején Vajdaságból induló művésztelep-mozgalom kapcsán a nagybányai indulást 1896-ban senki nem említette. Még az alapító sem, a legendáris Ács Jóska (1914-1990) festőművész! Ha éppen hasonlatot kerestek, említették Barbizont. Mintha magától „kristályosodtak" a semmiből, éppen Vajdaságban, egymás után: Szabadkán, Zentán, Bácstopolyán, Becsén, Kikindán és Nagybecskereken 1950-től 1956-ig! A hatvanas években még tevékeny képzőművészek közül Nagybányát emlegették: Balázs G. Árpád, Oláh Sándor, Iván Radovic, Zora Petrovic, Iván Tabakovic - de csak ha kérdezte tőlük valaki! Rendszeresen Nagybányáról nem kérdezett senki semmit. 1969-ben a Zrenjanin (Nagybecskerek) városi múzeumában megrendezett kiállításon Vukosava Popovic, a kiállítás szerzője Streitmann Antal (1850-1918) festőt említi, bemutatja Felsőbányai utca című festményét 1903-ból. Szabadkán, szintén 1969-ben a 789