A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

B. PERJÉS Judit: Különböző leletek konzerválása, restaurálása és rekonstrukciója a karosi honfoglalás kori temetőből

21. sz. lelet Nyeregveret gyűrűjében famaradvány. Anyaga: Kéreg és kevés fa a szíjácsból: gyűrűslikacsú fafaj, a nagy edényekben tillisz látható. Valószínűsíthető a tölgy (Quercus) vagy a kőris (Fravinus). A tegezveretek alatt megmaradt famaradványok kéreg és háncs: valószínűsíthető, hogy nyár (Populus) vagy fűz (Salix). Bőrmaradványok maradtak meg a 14. sírból az övveret alatt. A megmaradt kis töredék formája jellegtelen. Barka rajza meghatározhatatlan. A 41. sír véretekkel díszített bőrtarsolyából

8 12 darabka maradt meg, amely a felület egynegyedét teszi ki. A legnagyobb darab közülük 50x56 mm, átlagos vastagsága 1-1,7 mm. Egyenes felső szélén varrásnyomok találhatók. A konzervált töredékeket barna színű japán papírra erősítettük fel, amely a tarsoly formáját követi.

9 A 47. sírban feltárt aranyozott ezüstlemez ingnyakdísz néhányának belsejében bőrmaradvány. A rombusz alakú veretek igen vékonyak s a ruha szélét szegélyezve könnyen megsérülhettek. A puha bőr alátét azonban erősítette azokat. Az ezüst ingnyakdíszek konzerválása is vegyszeresen történt. 45. sír, 16. sz- lelet: Lábbeliveretek

10 Pár nappal a feltárás után in situ, egy 40x30x20 cm-es földlabdában került be a restauráló laboratóriumba.

11 A lábfej csontokból csak apró kis szilánkok maradtak meg. Ezért abból a lábméretekre következtetni nem lehetett. A jobb lábbeli szegecsek nagy része elmozdult eredeti helyéről, mert az egyik vaskengyel a lábbeli részébe fúródott. Külső oldalát pedig ürge bolygatta meg. Ezeken a helyeken a bőr is kevésbé maradt meg (12. kép). A bal lábbeli felső része kissé alágyűrődött, ezért tűnt már a sírban való bontáskor hiányosnak (13. kép). A szegecsek alatt 0,5-1 cm szélességben a bőr majdnem végig megmaradt. A fejrész felületének a kibontása, ecsettel való tisztítása után, a bőrmaradványokat és a fémfelületeket felületileg konzerváltuk. Konzerválás után szilikonkaucsuk „ágyban" rögzítettük, hogy az alsó, vagyis a belső oldalát is megtisztíthassuk a földes rárakódásoktól.

12 Az ezüstveretekkel díszített lábbelimaradvány fejrészétől kb. 2 cm-rel magasabban, bizonyosan a boka vonalában még két bőrdarabkát találtunk. Az egyik bőrdarabka háromszög alakú, két oldalán varráslyuk nyomokkal. Ugyanilyen jól látható a varrás nyoma a lábfej felső részénél megmaradt darabkán is (14. kép). A kétoldali konzerválás során az alágyűrődött részeket is ki lehetett egyengetni. A megmaradt leletek: a fejrész kerületén 15-15 db, a középvonalban 14 db, a középvonaltól jobbra és balra a rüszt magasságában 3-3 db veret díszíti a lábbelit.

13 A szegecseket a hátoldalon egy négyszög alakú kis lapkával erősítették a bőrhöz s ennek segítségével ütötték vissza a szegecs végét, hogy a bőrből ki ne essék. 8 Révész L., Arch.Ért. (1989) 48. 24. kép. 9 Egy-egy ponton Planatol BB Superior (polivinilacetát vizes diszperzió) ragasztóval rögzítettük a barnára festett anyaghoz. így a töredékek nem töredeznek tovább. 10 Révész L., ArchJÉrt. (1989) 33-34. 11 Perjés ]., Restoration of a pair of Hungárián boots from the lOth century. 6. International Restorer Seminar Veszprém, Budapest (1987) 221-224. 12 Konzerválása mechanikusan és 2%-os meleg EDTE vizes oldatával történt. Majd desztillált vizes vattával többször áttörölve. Szárítás után PVAc 1:9 toluolos oldatával, ecseteléssel bevonva. Az alatta fekvő bőrmaradványokat Pliantex (etilakrilát alapú polimer) oldatával, ecseteléssel történt a konzerválása. 13 Révész L., Arch.Ért. (1989) 34. 11. kép. 832