A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

UJVÁRY Zoltán: Tízéves a Gömöri Múzeum

és a múzeummal is fel akartuk hívni a figyelmet arra, hogy azonos a kultúránk és történelmi múltunk a határainkon kívül maradt magyarsággal. Az egykori Gömör megye az egyik legnagyobb és Petőfi szerint Magyarország legszebb megyéinek egyike volt. Gömör Magyarország kicsinyben - vallották elődeink, s mindazok, akik bejárták a tájait, a Kárpátoknak nyúló hegyeit és a Sajóba futó patakocskák völgyeit. És ha leértek ide Putnokra, ahol a monda szerint Mátyás király a szőlőhegyen megkapál tattá az urakat, kegyelettel álltak meg a Dienes- völgy bői eredő patak partján a történelmi múltat idéző korok, korszakok zivatarának ellenálló, megyehatárt jelző, golyóktól sebzett kőoszlopa mellett. Hetekbe telt, ha egy utazó Gömör nevezetes helyeit, műemlékeit, irodalmi és történeti nevezetességeit sorra látogatta. A mai turistának, ha nem lépi át a határt, csak egy tenyérnyi Gömör jut, amit egy nap bőséggel bejárhat és a Tompa-háznál megállván, minden bizonnyal A gólyához emlékezetes sorai jutnak az eszébe: ... pusztulunk, veszünk/Mint oldott kéve széthull nemzetünk...! Irodalmunk, művészeti életünk számos nagy alakja született és élt ezen a tájon. Gömör adta az irodalomnak Gyöngyösi Istvánt, Tompa Mihályt, Pákh Albertet, Pósa Lajost, Tóth Edét, a művészetnek a szobrász Ferenczi Istvánt, Izsó Miklóst, HollóBarnabást, a festő Madarász Viktort, s korának legnépszerűbb színművésznőjét, Blaha Lujzát; és a tudománynak az európai hírű nagy tudóst, a magyar Faustot, Hatvani Istvánt. De természetesen nemcsak az irodalomban, a művészetben volt jelentős megyéje hazánknak, hanem a történelme is rendkívül fontos országunk múltjában. A hazáját szerető magyar ember nem feledheti őseit, azokat, akik hazát teremtettek nekünk a Kárpátmedencében. Egy múzeumnak a feladata közé tartozik ezeknek az emlékeknek az ápolása és bemutatása. Éppen ezért előttünk az a cél lebegett, hogy az egész Gömörről, az odaáti és ideáti magyarságról együtt gondolkozzunk és együtt emlékezzünk. Egy diktatórikusán meghúzott határvonal nem választhat el bennünket. Számunkra az egység rendkívül fontos. És itt feltétlenül fontos utalnom arra, hogy a régi Gömörben 95 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit a múzeum. Ez a múzeum Rimaszombatban - mint tudjuk - nem szolgálja az odaáti magyarok művelődéstörténetét, hiszen két évvel ezelőtt a magyar származású igazgatóját eltávolították. így nekünk kell felvállalni az egész gömöri magyarságot. Itt közbevetőleg csak azt jegyzem meg, hogy múzeumunk gömöri megnevezéséért rendkívül nagy küzdelmet folytattunk. A rendszerváltás előtti politika nem akarta engedni a Gömör elnevezést, mondván, hogy mit szólnak a szlovákok, hiszen Gömör hozzájuk tartozik. Amikor a múzeum tíz évvel ezelőtt megnyílt, a homlokzatán csak annyi állt: Múzeum. A gömöri jelző később került mellé. Hiszen ez volt a legfontosabb, mivel - mint említettem - nem egy sokadik múzeumot akartunk létrehozni az országban, hanem egy elfelejtett megye népének múzeumát. Hála Istennek, ez sikerült és már tíz éve ennek a törekvésnek a szolgálatában áll itt kicsi országunk végvidékén és azt hiszem, hogy a Gömöri Múzeumnak is szerepe volt abban, hogy Putnok megkapta a városi rangot és ezzel együtt visszakapta régi méltóságát is. Mezőváros volt évszázadokon át. IV. László királyunk 1283. évi adománylevelében már szerepel Putnok, mint az akkori Gömör őrálló települése. 1427-ben állt Putnok vára, amely a legnevesebb és a legerősebb végvárak közé tartozott. Véres harcok színhelye volt Putnok történelmünk viharos évszázadaiban. Megfordultak itt csehek, törö828