A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

PAPP József: A tizedesek és töltéskerülők szerepe a tiszai árvízvédelemben

a megjelölt helyre kell szállítani és ott a lerakásban közreműködni is legyen köteles. Az árvíz elmúltával a károk megszüntetését, a helyreállítási munkálatokat is a tizedes irá­nyította. Feladata volt továbbá a rőzsevágásra is felvigyázni. A rőzse készítéséhez szük­séges, megfelelő hosszúságú vesszőket ugyanis a közösség füzes erdejében lehetett • 14 vágni. A védtöltések kiépítése után a hivatásos gátőr, akár a tizedes is lehetett volna, hi­szen a feladat ugyan az, csak más szervezeti keretek között. Ismeretes, hogy a Tisza szabályozása eredetileg társadalmi szerveződéssel in­dult. 15 A társulatok dolgával most nem foglalkozom, a gátfelügyelet kulcsembere, a gát­őr szerepét vizsgálom. A megépült gátakat szakaszokra osztották be. A 4-5 km-es töltésszakaszt külső szolgálatra felfogadott alkalmazottak vigyázták és tartották rendben. A töltés vigyázásá­ra felfogadottakat kezdetben a mezőkerülő, erdőkerülő analógiájára töltéskerülőnok ne­vezték. A ma használatos gátőr újabb keletű szóösszetétel, mely csak a századforduló táján vált általánossá. így az első töltéskerülők még a „Tőtis", a későbbi gátőrök pedig a „Gátőr" ragadványnevet kapták pl. Tiszacsegén. A töltéskerülők, gátőrök a Duna, a Tisza és mellékfolyóik mentén több ezren tel­jesítenek szolgálatot, akiknek mestersége immár másfél százados múltra tekint vissza. Ez idő alatt sajátos foglalkozásuk sajátos hagyományokat is teremtett. Az elkövetkezők­ben, a teljesség igénye nélkül, részben írott források, nagyobbrészt recens adatok alap­ján veszem sorra szerepük elemzését. Az első töltéskerülők feladatát a korabeli esküszövegük tartalmazza. A csegei Ko­vács Bálint, az ároktői Liptai Márton és Korbuly János, a Tisza bal parti töltéskerülésé­re felfogadott személyek 1857. július 27-én, Tiszacsegén a faluházán, Túri Péter községi bíró, Csótka Ferenc jegyző, Sebők János adószedő és Kovács Sámuel, a Társulat igaz­gatója előtt tettek esküt a következő szöveg szerint: „Én, n. n. esküszöm az élő Istenre, aki Atya fiú Szentlélek tellyes Szentháromság, egy igaz örök Isten, hogy az Alsó sza­bolcsi Tisza Szabályozási Társulattól töltés kerülőnek fogadtatván fel, ezen tisztemben hűségesen eljárok; Elöljáróimnak engedelmeskedem; a kártételt a töltésen akadályozom, ha nem akadályozhatnám azokat bejelentem; s a netalán elvett zálogokkal elszámolok; és a réten kint lakásom alkalmát a polgári társaság vétkes egyénei, a gonosztevők rejte­getésére fel nem használom; általában mint polgár és társulati szolga, kötelességemnek eleget teszek. Isten engem úgy segéllyen!" 16 Noha a Társulat alkalmazta a töltéskerülőket, az eskütételük mégis a falu elöljáró­sága előtt történt. Ez azonban nem jelentett valamiféle községi felügyeletet is, de föltét­lenül volt erkölcsi súlya, hiszen a község elöljárói előtt fogadták meg, hogy a gonosztevők rejtegetésétől óvakodni fognak, azokat, akikkel nem tudnak elbánni, felad­ják. Ez az az időszak, amikor még a „betyárvilág" járta, az országos csendbiztos Rádai még nem csinált rendet. Az eskü szövegéből továbbá az is megállapítható, hogy a töl­téskerülőknek nincs még kialakítva a teljes feladatköre. A társulat kívánalmainak, mint szolgák, mindenben engedelmeskedni kötelesek. Ezt később úgy értelmezték, hogy köz­vetlen felettesük, a gátfelügyelő minden parancsát katonás rendben, észrevételezés nél­14 Babik József: A tisza-bábolnai parochia története. Egri Egyházmegyei Közlöny 1902. évf. írja: a Ti­sza „partján buján terem a fűz kerítésnek, vízáradás alkalmával a védgátak erősítésére". 188. 15 Erről részletesen olvashatunk Botár Imre-Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása. I. rész (1846— 1879) és A Tisza szabályozása II. rész (1879-1944). Vízügyi Füzetek 3-4. 1971. 16 Tiszacsege Protokolluma 1761-1868. Hajdú-Bihar megye Levéltára V. 674/a. 12. 1857. 817

Next

/
Oldalképek
Tartalom