A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

VISZÓCZKY Ilona: Adatok Tornabarakony népesedéstörténetéhez

tak a házasságok is, s a felekezeti hovatartozás szempontja mellett a gazdaság üzemképességének megtartása volt az elsődleges kívánalom. A hagyományos élet rendje szerint a fiatal házasok valamelyik szülőhöz költöztek, rendszerint a fiú szüleivel együtt éltek és közösen gazdálkodtak. így a későbbiekben gondoskodtak az öregekről és a házat megörökölték. A parasztgazdaságok termelésében elsősorban jelentkező tendencia az önellátásra való törekvés volt, az, hogy a föld eltartsa a családot. Ez a gondolkodás meghatározta a fogyasztás mértékét is: alapvető szükségleteiket saját munkájuk eredményeként tudták fedezni (élelmiszerek, ruhaneműk, a háztartás textiléi stb.). A saját termés értékesítéséből származó bevétel, a piacozással szerzett haszon elsősorban a gazdaság azonos szinten való további működését segítette elő, s egyéb nélkülözhetetlen eszközök, alapanyagok beszerzését tette lehetővé (pl. a ruházat és a lakás felszerelésének egyes darabjai, melyeket boltban, vásárokon vehettek meg stb.). Ez a törekvés meghatározta a falusiak mentalitását és értékrendjét, az egész életüket átszövő munkaerkölcsüket, kialakította erős ragaszkodásukat a földhöz.

13 A második világháború után alapvetően megváltozott a falu viszonylagosan zártnak és egységesnek tekinthető világa. A háborút követő újjászerveződés, a gazdálkodás korábbi szintjének megteremtésére irányuló törekvés évei után a kollektivizálás alapvetően átalakította a termelés kereteit. A falusiak földjéből 150 holdat minősítettek kulákföldnek, ami 4-5 család meghurcolását jelentette. A férfiakat munkatáborba is elvitték, s a kötelező beszolgáltatás és egyéb megszorító intézkedések hatására igyekeztek megszabadulni földjüktől. Az első termelőszövetkezet 1951-53 között alakult meg, amihez 45 család csatlakozott. Ez a közös üzem 1956 őszén feloszlott, akkorra már csak 12 család maradt bent. 1961-ben szervezték meg újra a téeszt, de akkor már sokan másutt vállaltak munkát, a közeli mészkőbányában vagy egyéb üzemekben kerestek munkalehetőséget, az ingázást is vállalva. A legtöbb családban a férfiak igyekeztek állandó munkahelyet találni, és az asszonyok lettek téesztagok. így állandó keresettel is rendelkeztek, és a háztáji föld révén a család megszokott gazdálkodási tevékenységét is folytathatták szűkebb keretek között.

14 Korábban már szóltunk az aprófalvak problematikájáról,

15 s elsősorban az elvándorlás okainak számbavételére tettünk kísérletet. A vizsgált falu esetében is egyértelműen követhető ez a folyamat. A táblázatunkban fölsorakoztatott adatok alapján a második világháború előtti évtizedekben egy átlagosan 250 fős lakossággal rendelkező falu rajzolódik ki előttünk. Föltételezhetjük, hogy a településhez tartozó földterület népességeltartó képessége ekkora lélekszám megmaradását tette lehetővé. Azáltal azonban, hogy a termelés szerkezete és ennek következtében a társadalmi mobilitás lehetőségei is átalakultak 1945 után, a falu lakossága lassan apadni kezdett. Az adatgyűjtés lezárásakor 18 lakásban működik háztartás Barakonyban, állandó lakosainak száma 36 fő, a lakóházak száma 43. 13 A paraszti létforma alapvető jelenségei s a kollektivizálás hatására átalakuló falusi életmódban bekövetkezett változások vizsgálatára került sor 1971-73. között a Nógrád megyei Varsányban. Vö. Bodrogi Tibor (szerk.): Varsány. 1978. A gyűjtés során fontos szempontokat, megközelítési lehetőségeket merítettem a kötet tanulmányaiból. Azonban az általam vizsgált település esetében nem volt lehetőségem a gazdasági-társadalmi változások mélyreható vizsgálatára. Ezt részben a megfogyatkozott lélekszámú falu mai életmódja sem teszi már megközelíthetővé, ugyanakkor az adatközlőktől kapott információk töredékessége is meghiúsította. Az elmúlt években lezajlott kárpótlás számukra ugyanis már nem jelentett lehetőséget arra, hogy ismét gazdálkodni kezdjenek, ebből kifolyólag a falu határát elsősorban idegenek vásárolták fel. így a falusiak nem szívesen beszélnek a mezőgazdálkodás háború előtti viszonyairól, némi keserűséggel tekintenek vissza. 14 Edelény és környéke. 1987. 35-36.; valamint saját gyűjtés. 15 Viszóczky Ilona 1996. 813