A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

VISZÓCZKY Ilona: Adatok Tornabarakony népesedéstörténetéhez

Ukrán népességű települések Fényes Elek 1851-ben kiadott Geographiai szótára nyomán (Paládi-Kovács Attila 1973. 345. nyomán) gazdasági, társadalmi viszonyai közé, így műveltségük egész jellegében az északkeleti dombvidék népességének tradícióit hordozza, annak jegyeit tükrözi. A hagyományos paraszti önellátó gazdaság működésének alapja elsősorban a földművelés volt. A dombokkal övezett völgyben elhelyezkedő település határának szántóföldjeit gabona és más termeivények számára művelték meg. A közvetlenül a faluhoz kapcsolódó belső földeken termesztették a háztartás napi ellátásához szükséges növényeket (krumplit és zöldségeket). A növénytermesztést kiegészítve foglalkoztak állattartással, az igavonó állatok (szarvasmarha, ló) tartása mellett természetesen a családok szükségleteinek megfelelően tehenet, sertést és baromfit is neveltek. Minden gazdasághoz tartozott az állatállomány ellátásához megfelelő nagyságú rét, és a környező erdőségekből is volt mindenkinek erdője. A faluhoz közeli dűlőben szőlőket is találunk. Ennek birtoklása azonban a jó gazda státusz megerősítéséhez volt fontos, mivel a kis terület és a völgy mikroklímája révén a szőlő hozama és minősége nem jelentős. A második világháború előtt a falu határa a helybeliek tulajdonában volt, mely összesen 1397 katasztrális holdat jelentett.

12 A családi gazdaság fönntartásához 12-16 hold földterület jelentett megfelelő alapot, s még ehhez számítódott a kaszáló és az erdő. Az ezzel rendelkező középparaszti réteg alkotta a falu túlnyomó többségét. Csupán 4—5 család rendelkezett 24-40 hold közötti földterülettel, és egy birtokost emlegetnek 100 holdas gazdaként, aki jelentősebb juhászatot is fönntartott. A szegényebb réteg helyzete nemcsak a megművelt föld nagyságától függött, hanem a család nagyságától is, attól, hogy örökléskor hányféle osztódott a birtok. A vagyoni helyzetet figyelembe véve realizálód12 Magyarország helységnévtára. 1933. 540. 811