A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

GODA Gertrúd: Gondolatok Miskolc és Nagybánya művészeti vonatkozásairól

2. kép. Halász-Hradil Elemér: Öreg imádkozó (HOM) Hasonló szintű és színvonalú vidéki közgyűjtemény nem volt az országban, egy, a modern művészet iránt elkötelezett város tehát ekkor Miskolc, melynek szellemi irányítója Balogh, aki a Lyka Károly szerkesztette Művészetben helyet kap, hogy gondolatait közzé tegye („Jegyzetek művészeti politikánkhoz" címmel 1909 és 1910-ben). Lykát sikerült megnyerni a város szabadegyeteme számára is, s Nagybánya elkötelezettje egyre inkább tapasztalta a város művészetek iránti fogékonyságát. Talán még hasonlatosságot is látott az Alföld peremén álló, cukorsüveg-szerű hegyek és az Avas hirtelen, az emberi környezetbe bekéredzkedő tömege között, a szőlős-gyümölcsös dombokban, a Dudujka hővizes égeresében, s talán sokszínű lakosság életmódjában is. Kis elfogódottsággal egy kiállítási katalógusban magyar Barbizonnak nevezte Lyka e tájat, s később így emlékezett vissza a miskolci kezdetekre: „1921-ben Pékár államtitkár fölkért engem, mint a Képzőművészeti Főiskola rektorát: utazzam Miskolcra, nézzem meg a város végén álló, fölhagyott egykori vízgyógyintézetet, alkalmas volna-e egy művésztelep számára. Amit láttam: üres falak voltak, betört ablakok, lyukas tetővel. ...A kép nem volt bíztató. Annál inkább a környezet. 763