A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

VÉGVÁRI Lajos: Ferenczy Károly bibliai tárgyú képei

9. kép. Tékozló fiú (HOM) asztalt, és a rajta látható csendéletet. A mű alakításánál Ferenczy felhasználta az 1903ban festett Nyári est és a két évvel később alkotott Napos délelőtt című képeinek tanulságait. Az asztal kétségtelenül szimbolikus motívum, a családi otthont jelzi, de jelentősége inkább eszmei, semmint kompozicionális. A mű felépítése az Ábrahám áldozatát követi, de hiányzik belőle annak a drámai vizionárius ereje. Még a legjobban megoldott miskolci variáció is csupán egy nagy tehetségű művész közepes alkotása. 1905-től a Képzőművészeti Főiskolán tanító Ferenczy művészetét jelentősen befolyásolta pedagógiai megbízatása. Átérezte a státusával járó felelősséget. Részben ezzel magyarázható, hogy változtatott festőtechnikáján, kerülte a ráfestéseket, a lazúros finomságokat lehetővé tevő szegfűolajat használta, miként azt a régi flamand mesterek is tették. Az arcképek és tájképek mellett egyre többször festett női aktokat és akt kompozíciókat. Birkózókkal, artistákkal is bővült a tematikája. Ezeknek a műveknek egy részén klasszikus szellemű megoldásra törekedett, mintha saját magának is feladatként írta volna elő azt, amit növendékeitől megkívánt. A művek másik csoportja stilizációt kívánó beállítások eredménye. Mintha kihunyt volna transzponáló, átszellemítő készsége: ezek a munkái keresettnek, sőt affektáltnak tűnnek. Hasonló véleményt lehet mondani a művész által szétdarabolt nagyméretű Piéta kompozícióról, melyet 1914-ben festett. A mű ránk maradt részeiből a halott Krisztus fekvő aktképe kitűnő kvalitásokat mutat, de az ugyancsak ránk maradt sirató asszonyok megoldása kétes értékű. Nem vonható kétségbe az alakok lélekrajzának mélysége, de ezt az értéket a beállítás pózoló jellege megzavarja. A mű elgondolását a ránk maradt rajzvázlatok sejtetik. Ferenczy Giotto padovai siratásáig visszavezethető klasszikus szel754