A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

VÉGVÁRI Lajos: Ferenczy Károly bibliai tárgyú képei

7. kép. Józsefet eladják testvérei (MNG) mátumú képen figura és háttér tökéletesen egyensúlyba jutott, a kettő megmagyarázza, gazdagítja egymást, s a dinamikus alaknak a két statikus közé való ékelése megteremtette a kompozíció hibátlan, szinte időtlen egyensúlyát." A kép elemzése arra tanít, hogy Ferenczy alkotásait nem csupán a mesterségbeli tudás impozáns példájaként kell tanulmányoznunk. A plein air festő Ferenczy a régi mesterek módján nemcsak a szemnek, de az észnek és a szívnek is kínálhatja alkotását. Ez az a sajátossága, amely megkülönbözteti őt naturalista és impresszionista kortársaitól. A maga módján éppen úgy a „grand art" feltámasztására törekedett, mint kortársa, Cézanne. A francia mester azonban elsősorban a forma megújítására és megerősítésére törekedett, míg Ferenczy kortársához, Adyhoz hasonlóan a széttört világegész (vagy helyesebben) a művészet összerakására törekedett. Bár a művészettörténészre kötelező a kronológia ismerete és betartása, mégis át kellett lépni ezt a törvényt, mivel csak az Ábrahám áldozata után látszik megfelelőnek az említett műnél egy évvel korábban festett hatalmas kompozíció, a „Józsefet eladják a testvérei" c. kép tanulmányozása. Ezt a döntést az indokolja, hogy míg az eddig tárgyalt főművek esetében a zöld természeti környezet kiemelkedő szerepet játszott, a tárgyalandó nagy kompozíció természeti vonatkozásai eltérőek. A figurákat nem veszi körül az erdő sejtelmes zöldje, kopár, rideg táj a jelenet helyszíne, nincs szerepük a lombok közül beszűrődő fénynek sem. A kép megvilágítása egyenletes, sem éles fények, sem kemény árnyékok nem jellemzik a festői megoldást. 750