A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

VÉGVÁRI Lajos: Ferenczy Károly bibliai tárgyú képei

5. kép. Három királyok (MNG) ember valaha jobb sorsú volt, s most deklasszálódva idegen a természeti emberek világában, szinte zavartan viseli sorsát, a kívülrekedtséget. Két évvel a Három királyok után festette Ferenczy életművének egyik legmélyebb értelmű és eszközeiben a legtökéletesebb képét, az Ábrahám áldozatát. A mű elválaszthatatlanul kapcsolódik a Három királyokhoz, elsősorban zöld alaptónusa, a természetből elővarázsolt látványa miatt. Ám annál jóval több rétegű, többféle értelmezést tesz lehetővé, s úgy tűnik, ez volt Ferenczy szándéka. Az egyik értelmezés elválaszthatatlan a korabeli irodalomtól. Az ősz Ábrahám fia feláldozására kész. A fiú hátnézetben ábrázolt, így hangsúlyozódik tehetetlensége, kiszolgáltatottsága. Ezt fejezi ki az összekötözött kéz, a kötelék itt nem tárgyi rekvizitum, hanem szimbolikus erejű. A gyilkolásra készülő apa arcán a cselekedetre való elszánás az angyal megjelenése okozta döbbenettel párosul. Ábrahám arca dráma hordozója, hiszen az indulat az ölésig fokozódik. Fekete ruházata modern öltözetre emlékeztet; a hagyományos drapéria mellőzésével Ferenczy aktualizálja a témát. Ez az iszonyatos feszültség Strindberg drámáinak szörnyűséges hangulatát idézi. Ezt az elképzelést a festő kiváló irodalmi tájékozottsága indokolja. Ferenczy Béni közlése szerint apja élénken érdeklődött a modern északi írók iránt, Ibsent, Strindberget, Nietzschét németül olvasta, ám valójában Goethét és Anatole France-ot kedvelte. Talán Strindberg kegyetlen emberképe és Nietsche übermenschszemlélete elleni tiltakozás lehet az oka a bibliai téma modern kosztümözésének. Az Ábrahám áldozatának egy másfajta értelmezése is lehetséges. Ehhez a zöld lombok sűrűjéből előlépő angyal adja meg a kulcsot. Az angyal drapériája is zöld: olyan, mint maga a természet. Széles mozdulatával elválasztja egymástól az apát és a fiút, fogja le 748