A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

HÁLA József–LANDGRAF Ildikó–SZÉKELY Kinga: Az aggteleki Baradla-barlang mondái

Ennek volt egy kedves gyönyörű leánya, A bájos fekete szemű szép Krisztina. Tvartkó rá vetette erre is szemeit, S a mint észrevette igéző kellemit, Szerelemre gyuladt a rabló iránta, S rögtön a szép leányt birni is kivánta, Azért édes anyját, mint egyik jobbágyát Magához hivatá, s parancslá hogy lányát Rögtön hozza fel a várba és hagyja ott, Minden késés nélkül, és pediglen legott. Az özvegy megrendült egész valójában Midőn hallá hogy a vár ur szándokában Mi rejlik, s szótlanul, remegve távozott, Tanácsot magának épen nem adhatott, Mert tudta, hogy azt a kiadott parancsot, Mellyet a hatalmas Tvartkó egyszer adott, Ha nem teljesitik, erőszakhoz nyuland, És még is Krisztina birtokába jutand, Sirva érkezett hát picziny hajlékába, S borult megütközött leánya nyakába. Mi lelt édes anyám? kérdezé Krisztina, És midőn elmondá a baját az anya, Megrezzent Krisztina ártatlan szive is És sirni zokogni kezde szegény ő is. Volt szép Krisztinának egy pásztor kedvese, Kinek juhnyája a hegyen legelésze, Ehhez szaladt hát el, és sirva elmondá: Hogy Tvartkó mit akar, Rémülve hallgatá A pásztor is e hirt, de szegény szinte nem Tudta, hogy tehát ő most mittevő legyen. Ekkor eszébe jut a barlang nyilasa, S az hogy ő jó mélyre számtalanszor jára, Bele fáklya nélkül, mondja Krisztinának, Hogy ők Tvartkó elől tán oda bújnának. S ha szerit tehetik aztán majd megszöknek, És innen majdan más vidékre elmennek. Krisztina örömmel fogadja kedvese Emez ajánlatát, és még az nap estve O és anyja be megy a barlangba, s aztán A pásztor is jöjjön el ugy éjfél után, S majd hárman elmennek szerencsét próbálni, Hogy lehetne Tvartkótól megszabadulni. Még akkor csak picziny volt a barlang üreg, S legfeljebb négy ember férhetett benne meg. Tvartkó, hogy Krisztina el nem jött anyjával, Rögtön megindula egy csapat szolgával Dühös indulattal annak laka felé, S csodálkozására azt üresen leié. Az egész falut hát körül is vetette, És minden házban a leányt kerestette. Elmúlt már az éjfél, és még sem találta, Bár az egész falut összevissza hányta, Midőn egy vén banya azt súgja nekie, Hogy a Baradlába kell csak keresnie, Oda bújtak hárman, s csak a reggelt várják, S aztán e vidéket végkép oda hagyják. Tvartkó oda dob a hirért a banyának Egy erszény aranyat, és a sok szolgának Parancsolja rögtön, hogy égő fáklyákkal Menyjenek keresni az anyát lányával, 723