A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

HÁLA József–LANDGRAF Ildikó–SZÉKELY Kinga: Az aggteleki Baradla-barlang mondái

rendszerezés, amelyben egy-egy nemzeti hős egy mondacsoportot jelöl, nem használha­tó más nemzet katalóguskészítői által. A korábbi rendszerezések tehát olyan tematikus csoportokat alakítottak ki a mondákon belül, amelyek egy-egy nép mondakincsére vol­tak csupán alkalmazhatók. A nemzetközi tanácskozás résztvevői végül a következő klasszifikációt fogadták el. 91 A monda műfaján belül 4 műfaji alcsoportot állapítottak meg: 1. Eredetmagyarázó és a világ végéről szóló mondák; 2. Történeti és kultúrtörténeti mondák; 3. Mitikus (hiedelem-) mondák; 4. Vallásos legendák. A történeti mondákon belül 6, a hiedelemmondákon belül 13 nagy tematikus egy­séget különítettek el. 1980-ban Bihari Anna összeállításában megjelent a Magyar Hie­delemmonda Katalógus, 92 de ez nem a teljes magyar hiedelemmonda-bázis alapján készült. A fölhasznált forrásanyag szűk egy katalógus számára. Mind az eredetmagyará­zó, mind a történeti mondák rendezés alatt álló archívuma - amelyeket az 1963-as mon­daértekezletet követően kezdtek kialakítani - az alapja a készülő katalógusoknak. Az archívumok rendezői igyekeznek a nagy tematikus csoportokon belül kialakítani a rend­szerezés további egységeit. 93 Ennek alapján tekintsük át, hogy a barlang témájú epikus történetek hol helyezkednek el a monda műfaján belül. Ezek a folklórszövegek vagy történeti mondák, vagy hiedelemmondák, de leg­gyakrabban e két műfaji alcsoport határán állnak. A történeti mondák 6 nagy tematikus egy­sége (1. Emberi létesítmények keletkezéséhez fűződő mondák, alapítási mondák; 2. Helyekhez fűződő mondák, amelyek gyakorlatilag névmagyarázó mondák; 3. Őstörténeti mondák; 4. Háborúk, katasztrófák; 5. Hősök; 6. Bűn és bűnhődés) közül a barlang témájú mondák többsége az alapítási mondákhoz sorolható. Ezek a történetek a barlang keletkezé­sének, eredetének a históriáját mesélik el. Abban az esetben, ha a barlang nevének eredetére ad magyarázatot a narratív szöveg, akkor névmagyarázó mondával van dolgunk. Egyes bar­langokról azt mesélik, hogy azok valaha óriások lakhelyei voltak, még az ember megjelené­se előtt, ezek az őstörténeti mondák tematikus főcsoportjába tartoznak. A török-tatár háborúk idején a falvak lakói gyakran kerestek maguknak vagy vagyontárgyaiknak menedé­ket barlangok mélyén, tehát a háborúk csoporthoz tartozó mondák között is találhatunk bar­langokra vonatkozókat. A Rákóczi-mondakör ismert típusa, hogy a hős egy barlangban rejtőzik, rejtekhelyét lánya árulja el, ezért apja megátkozza őt. De más történeti hősökről is mesélik, hogy hosszabb-rövidebb ideig egy barlangban bujdostak. A történeti mondák nem­zetközileg is jól ismert típusa a Kyffháuser-mondatípus. Nevét a thüringiai Kyffháuser­hegységről nyerte, onnan várták vissza Barbarossa Frigyest, majd II. Frigyest. Európa-szerte ismert, hogy a halhatatlan hősök hegyek vagy barlangok, hasadékok mélyén, seregük élén várják az alkalmas időt, hogy visszatérjenek, népük segítségére legyenek. Ezt a mondatípust a magyar nyelvterületen mondják Szent István, Mátyás király, Rákóczi, Rudolf trónörökös nevéhez kötve is. Cseppkövek, különös alakú sziklák keletkezésére adott magyarázatok között gya­koriak a „Bűn és bűnhődés" típusú mondák. Valaki gonoszsága, kegyetlensége, esetleg egy tabu megsértése, vagy istenkáromlás miatt kővé válik. A történeti mondáknak ez a tematikus főcsoportja átvezet minket a hiedelemmondák közé, hiszen már a „Bűn és 91 OrtutayGy., 1964. 129-131. 92 Bihari A., 1980. 93 Dobos /., 1970. 97-112.; Nagy /., 1979. 171-175.; Landgrafl, 1993. 51-55. 720

Next

/
Oldalképek
Tartalom