A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

BALÁZS Géza–LIEBER Tamás–VARGA Ferenc: A Sátorkőpusztai-, a Baradla-, a Béke- és a Pénzpataki-barlang névanyaga

II. tétel: A földrajzi ragadványnevekben ősi, de ma is ható névadási indítékokat, ösztönöket, formákat érhetünk tetten. A barlangi helynevek száma, sűrűsége ugyancsak fontos jellemző: III. tétel: Minél nagyobb, tagoltabb egy barlang, annál több barlangnév található benne. Ennek alapján természetesen a Baradla-barlang névanyaga a leggazdagabb. Ezt követi a Béke-barlang; s a kisebb (részben feltárt) barlangok esetleg csak egy-két tucat barlangrésznévvel rendelkeznek. IV. tétel: A barlangi helynevek többsége kicsiny és zárt közösségben használtatik; ezért a nevek könnyebben változtathatók. A barlang leírása (tudományos publikációja), turisztikai megnyitása a barlangnevek állandósulásához vezet. Az itt tárgyalt négy barlang története jelentősen különbözik egymástól. A legrégibb a Baradla, lényegében mindig ismert volt; tudományos feltárásai, leírásai a XIX. század elején kezdődtek. Névanyagában tükröződik ez a történelmi múlt. A Baradla az egyetlen rendszeresen látogatható, nagy idegenforgalmat vonzó barlang: ez is nyomot hagyott a barlangneveken. Ezzel szemben a Sátorkőpusztai-barlangot 1946-ban fedezték föl; közel negyven évig nem is látogathatták, mert zárt területen volt. Ráadásul nem is nagy barlang. Névkészlete tehát kicsiny, jelenleg is csak néhány tucat név. A Béke-barlangot 1952-ben fedezte föl Jakucs László. Mivel ez Magyarország második legnagyobb barlangja; érthető, ha névkincse is gazdag - bár teljesen más tematikájú, mint a Baradláé - éppen újdonsága és szűk körű látogatottsága miatt. A Pénzpataki-barlang nincs teljesen föltárva; korlátozottan sem látogatható. Kilenc nevet ismerünk belőle. V. tétel: Minél régebbi és minél látogatottabb (nyilvánosabb) egy barlang, a névanyaga annál gazdagabb és változatosabb. A Baradla-barlang esetében a névanyagban is tanulmányozhatjuk a történelmi korok lenyomatait, változásait. Egy-egy barlangrészre, képződményre sok a kettős, sőt akad hármas névadás is. Egy-egy barlangban, barlangterületen hasonló jellegű, egymásra vonatkoztatott nevek, névcsoportok (névbokrok) is kialakulnak. Pl. a nagy, központi csarnokot gyakran nevezik Színház-nak, Operá-nak, Cirkusz-nak. A Mátyás-hegyi-barlangban a Színház nevű terem névbokra: Erkély, Páholy, Súgólyuk, Színészbejáró. A Baradlában ilyen pl. a Hentesüzlet: Háj, Szalonnaoldalak, Tőke, Pacal és „Sztalagmitvásárlók". VI. tétel: Egy területen belül a névadásban hasonlósági vonzás, névcsaládosulás (névbokrosítás) alakulhat ki. Vizsgáljuk meg ezek után a barlangi nevek szerkezetét is! A barlangi nevek jellemző szókészlettel rendelkeznek; nyelvtani jellemzőik nem különülnek el szemmel láthatóan az egyéb földrajzi nevekétől. De talán mégis jellemző barlanghelynévi képzőnek tarthatjuk a -da/-de képzőt. Pl. Kuszoda, Csúszda, Lemászda, Fölmászda, Nyúzda stb. A -da/-de képzőnek erre az elevenségére már fölhívtam a figyelmet (pl. Balázs 1994b: 80). Az egyik leggyakoribb barlangihelynév-szerkezet: a birtokos szerkezet - valakinek vagy valaminek a valamije. Pl. Ádám oltára, Hannibál útja, Indiánok sátra, Misztérium dómja, Mórea hegye, Mózes oltára. A birtokos szerkezetek föltűnő gazdagsága egy névkeletkezési folyamatot is jelez: a birtokos szerkezet a metaforává alakulás egyik fokozata: Olyan, mint a Mózes(nek az) oltára -> Mózes oltára -> *Mózesoltár. 668