A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

BALÁZS Géza–LIEBER Tamás–VARGA Ferenc: A Sátorkőpusztai-, a Baradla-, a Béke- és a Pénzpataki-barlang névanyaga

2. A barlangnevek élete, barlangnév-történet A régi, de különösen az újonnan felfedezett, feltárt barlangok és barlangrészek elnevezése, névhasználata - egy szóval: névvilága - tipikusan névtani megfigyelést, kutatást igényel. A figyelem különösen a barlangnévre terjedt ki. Az „utolsó polihisztor", Herman Ottó ebben is irányt mutatott, amint azt Kadic Ottokárnak írott levele tanúsítja: „Én azt a felkapott barlangkeresztelést, úgy ahogyan sokan gyakorolják, tudományos szempontból helytelennek tartom. Az ilyen földirati objektumoknál, mint amilyenek a barlangok, a fődolog, hogy ... népies neve állapíttassák meg; ha (ilyen) nincs, (csak) akkor adassék név; ... ne alkalmaztassák élők neve..." (Ha elhunyt személyről kívánnak elnevezni barlangot, akkor is) „csak elért igen nagy eredmények okolhatják meg neveknek tudományszakokba, különösen a földrajzba való bevezetését és csak akkor, ha népszáján élő elnevezés nincs, mert ha van, akkor ez a történeti szempontok alá tartozik és meghagyandó, hogy mindenkorra biztos kalauz lehessen" (Kadic 1913). Dénes György így foglalja össze a barlangelnevezésekben kialakult elvi szempontokat (Dénes, 1980:57.): 1. fel kell kutatni a barlang eredeti, népi nevét; 2. ha ilyen nincs vagy fel nem deríthető, akkor a legközelebbi helységről célszerű elnevezni; 3. ha ott több barlang van, akkor a barlangot körülvevő területrész, hegy, hegyoldal, erdőrész, közeli szikla, kút stb. népi nevéről; 4. élő személyről ne nevezzünk el barlangot; 5. elhunyt személyről is csak kivételesen, ha annak a barlangkutatásban kiemelkedő érdemei voltak. Dénes megemlíti, hogy az elveket következetesen nem mindig tartották be. 1920ban a személyeskedésig fajuló sajtópárbaj robbant ki (pl. Kadic 1920.), sőt: „Nemegyszer fordulnak elő élő személyekre vagy személyekhez kapcsolódó eseményekre utaló vagy 'tréfás' (valójában idétlen), gyakran erőltetett, mesterkélt névadások, és a fólfedezők többnyire jogot formálnak a maguk szülte barlangnevek publikálására anélkül, hogy azt a Társulat illetékes bizottsága megvitatta és jóváhagyta volna. E téren is akad még hét évtized múltán is tennivaló" (Dénes 1980: 58). A Béke-barlang esetében egyik szempont sem érvényesült. Jakucs László emlékezése szerint: „A Béke-barlang elnevezése az én 'bűnöm'. 1952. augusztus 4-ig, a felfedezés napjáig kutatótársaimmal csak II. sz. Aggteleki-cseppkőbarlangnak becézgettük az akkor még reménybeli barlangrendszert. A felfedező útról a felszínre érve azonnal megtáviratoztam az Országos Természetvédelmi Tanácsnak (Kenyeres Lajos főtitkárnak) az új aggteleki barlangrendszer megszületését, de ebben az augusztus 5-én feladott táviratomban elnevezési javaslat még nem szerepelt. Távirati választ kaptam Kenyerestől, aki gratulált a tanács elnöke (Vadász Elemér) nevében is, és kért tőlem a névadásra vonatkozó javaslatot, de felvetette - kvázi sugallotta - az alábbi alternatívák valamelyikét is: a) Rákosi Mátyás-barlang, b) Sztálin-barlang, c) Kommunizmus-barlang. Én szörnyen megijedtem ezektől a javaslatoktól és augusztus 7-én küldött választáviratomban azt kértem Kenyeres Lajos elvtárstól, hogy ne nevezzük el, ha lehetséges, élő személyről a barlangot, de a Kommunizmus-barlangot is túl konkrétnek érzem, hiszen Magyarország még nem ért el a kommunizmus szintjére, hanem nevezzük Béke-barlangnak, ezzel is kifejezésre juttatva, hogy a kutatásaink eredményei nem a háború céljait, hanem a békét szolgálják. Kenyeresek válaszát meg sem várva, 8-án Béke-barlangként mutattam be új 664