A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

MIZSER Lajos: A keresztnévadás hatóerői Cserépfaluban 1576-1976

cos" és paraszti név. A „flancos nevek" közé tartozik pl. Adorján, Frigyes, Edina, Ildikó stb. Parasztos névnek tartják pl. az Andrást, Imrét, Ilonát, Margitot stb. Vannak olyan nevek is, amelyek „ünnepélyesebb" hangulatukat megtartották. Többnyire olyan nevekről van szó, amelyek eredetileg úri nevek voltak, majd szélesebb körben is elterjedtek: Bertalan, Gyula, Zoltán, Aranka, Irén, Rózsa stb. Nem tudni, mi oknál fogva, de vannak olyan - régebben nem is ritka használatú nevek, amelyeket szépnek vélnek, s így választékosnak tartják őket: Balázs, Gábor, Miklós, Eszter, Éva, Terézia stb. Manapság gyakran hivatkoznak rá az idősebbek, hogy a „régi szép" magyar nevek kimentek a divatból. A nagyszülők neveit (pl. András, István, Erzsébet, Katalin stb.) magyarnak tartják, viszont az Emőkét, Enikőt, Emesét olyan idegennek minősítik, mint pl. az Andreát, Anitát, Erikát stb. A keresztnév és a vezetéknév együttes hangzása nem befolyásolta a névhangulatot. Inkább véletlenekről van szó. Az alliterációra minden századból találunk példát (Miklósi Mátyás, Kömlei Kálmán, Kósik Klára, Mizser Margit). Vannak rímelő nevek is: Juhász Lukács, Mizser Péter. Családnévvel azonos keresztnév csak egy akad: János János (pontosabban: Johannes János - 1633). A keresztnévhez asszociálódhat más fogalom is. Egyről tudok: Diána (a Diana nevű sósborszesz). A jó, illetve a kevésbé jó (ne mondjuk azt, hogy rossz) hangzás a névadásban egyáltalán nem játszott szerepet. Az anyakönyvekben nagyon sok olyan név található, amelyek jó hangzásúnak egyáltalán nem nevezhetők (csak a Mizser vezetéknévvel: Erzsébet, Zsuzsanna, továbbá: Virág Gábor, Kósik István, Derda Gergely stb.). Kettős keresztnevek adása a 19. század végétől kezd elterjedni (előtte csak 3 esetről tudok). E divatot - ha egyáltalán annak lehet nevezni - a katolikus környezetből betelepültek és az értelmiség kezdte adni. A kettős névadást már csak azért sem lehet divatnak nevezni, hiszen 1731 és 1974 között 13 780 gyermek közül csupán 194-nek van második neve, azaz alig több 1%-nál. A harmadik név adása nagyon ritka: mindössze 7 gyermeknek volt harmadik neve. Közülük hatnak egyik szülője katolikus volt, egynek pedig evangélikus és katolikus. A keresztneveket szerepük szerint is osztályozhatjuk. 1. Szokásnév: a megszokás, a gyakoriság a névadás alapja. 2. Divatnév: legfőbb sajátossága az, hogy népszerűsége hirtelen és meredeken emelkedik, de ugyanilyen hirtelen csökken. 3. Tiszteleti név: egyegy már nem élő rokon, jóbarát, barátnő, történelmi stb. személyiség tiszteletére kapja az újszülött. 4. Hagyománynevek: egyes családok - ma már ki nem deríthető okoknál fogva - makacsul ragaszkodnak bizonyos keresztnévhez. 5. Egyedi nevek: csaknem minden korszakban előfordulnak, de csak egyszer. A 20. században a csúf névnek érzett ragadvány neveket kezdik kiszorítani.

18 Kétségtelen, hogy a keresztneveknek is az elsődleges funkciója az alapnévi megnevezés. Felesleges lenne felsorolni mindazon keresztneveket, amelyek szólító- és említőnevek is egyúttal. Inkább azokat nézzük, amelyeknek nincs - legalábbis ezen a területen - sem szólító, sem említő funkciójuk: Ágoston, Árpád, Barnabás, Benjámin, Bertalan, Dániel, Frigyes, Gusztáv, György, István, József, László, Mátyás, Nándor, Pál, Rafael, Rudolf, Sámuel, Zoltán, illetve Amália, Anasztázia, Auguszta, Ágnes, Borbála, Gabriella, Gizella, Judit, Julianna, Júlia, Katalin, Klára, Lídia, Magdolna, Mária, Rozália, Sarolta, Szeréna, Zsófia, Zsuzsanna. Nemcsak a mi területünkön, hanem az egész 18 Részletesebben: Mizser Lajos: A keresztnevek néhány problémája (A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 160. szám 161-3). 658