A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

SZABADFALVI József: 19. és 20. századi borotvatokok Borsod megyéből

készült darabokon választékosabban jártak el a választóvizes színezéssel; illetve mintha nemcsak egykoncentrációjú folyadékokkal dolgoztak volna. Fellelhető a második csoportbeliek néhány darabja is; így pl. az 1871-ben, 1891-ben, 1896-os és 1902-ben faragott és díszített példányokon is. A 20. századi darabokon ez a díszítési mód teljesen ismeretlen. Időhöz kötött pl. a címerábrázolás is. Teljesen hiányzik az első időszakban. Igen gyakran fordult elő viszont a második periódusban. A címert legtöbbször koronával és két oldalán a lombokkal ábrázolták. Előfordul az 1876, 1884, 1888, 1891, 1896, 1897 és az év nélküli bükkaranyosi darabon. Ritka a harmadik periódusban, tehát századunkban. Csupán az egri Vármúzeum őriz egy 1932-ből datált darabot Mikófalváról (No. 40.). Az ismertetett borsodi borotvatartókon figurális ábrázolás csak a 19. század utolsó évtizedeitől fordul elő. Egyetlen kivétel a debreceni Déri Múzeumban őrzött, könyv alakú, olasz korsós kompozíciós borotvatok, amelynek két szimmetrikusan kinyúló ágán két kis madár található (No. 10.). A borsodi borotvatartókon található figurális ábrázolások azonban nem olyan kiforrott kivitelezésű zsánerképek, mint a dunántúliak, csupán egyszerű vonalas figurák, amelyek néha önállóak, néha virágkompozíciók mellékalakjai. Az 1891-es datálású, Sátoraljaújhelyből bekerült (No. 17.) fedőlapján választóvizes kivitelezésű kompozíción felül címer, alul pedig egy finoman karcolt és feketített női portré látható a virágfüzérek között. Évszámot nem visel egy Bükkaranyosról bekerült borotvatok, amelynek mindkét oldalán női portré a központi kompozíció (No. 18.). Az egyik oldalon címerrel együtt egy mellalak, a másikon ugyanazon női portré van rákarcolva. Ez a kompozíció nem illeszthető be a borsodi borotvatokok ábrázolási stílusába. Egy 1896-os Bükkzsércről származó darabon (No. 37.) karcolással egyszerűen ábrázolt pipázó alak van tollas kalappal. Az Angyalos tanyáról bekerült (No. 39.), egyszerű díszítésű cserépvirág fölött egyszerűen vonalasán rajzolt juhászfigura látszik, fején kalappal, kezében pedig juhászkampóval. Megállapíthatjuk tehát, hogy a borsodi borotvatartókon csak elvétve fordul elő figurális ábrázolás, a kompozíción belül azoknak sem jut domináns szerep, kivételt a sátoraljaújhelyi képez a nőalakokkal. Általában egyvonalas feketített figurák, amelyeket csak a színezés emel ki. A vésett díszítmények a Borsod megyei borotvatokokon domináns szerephez csak a 19. század második felében jutottak. A korábbiakban csupán szegélydísznél fordultak elő. Azt mondhatjuk még az 1. szám alatt közölt 1817-es darabról is, ahol középütt karcolt sávozás található, s ezt keretezi egy szép farkasfogazás. Ugyancsak érdekes, de kopottsága miatt nehezen értelmezhető az 1830-as (No. 4.) borotvatok, amelyen jóformán csak betűk és számok vannak rávésve. A 22. szám alatt közölt borotvatok két oldalán farkasfogazás, alul és felül pedig 8 levelű körzővel szerkesztett rozetta van bevésve. A II. periódus végétől egyre jelentősebb szerep jut az ékrovás, kiterebélyesedni azonban a III. periódusban fog. Vésettnek tekinthető az 1884-ből származó tardi rabi emlék is, amelynek vésetébe azonban vastagon viaszt dörzsöltek be. Vésettek az 1892, 1895 és 1896. évszámot viselő darabok is. Még erőteljesebben jelentek meg a 20. századi példányokon, pl. a zilizi, kisgyőri és az 1921-es bükkaranyosi, illetőleg az Angyalos tanyáról bekerült példányon. A vésett díszítményekbe bedörzsölt fekete szín (korom) különösen kihangsúlyozza az ornamentikát, 1. pl. az előbb említett példák két utolsó darabját. Vésett díszítésű az 1932-es évszámmal ellátott mikófalvi, valamint a szilvásváradi borotvatok is (No. 40-41.). A jobbára a Dunántúlon elterjedt, összefüggően komponált ékrovásos ornamentálás tájunkon teljes időszakban ismeretlen volt. 649