A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

DÖMÖTÖR Ákos: Az ipari termelés hatása a Hangony-volgyi emberre. Jelenkor – történeti és néprajzi változásvizsgálat a hetvenes évek első felében Ózd környékén

regeknél Bajer és Matyi, a Kisgergelyéknél Kormos és Varga, a Lestálokná] Beton, Karó, Matyi, Kutya, Külső, Belső, Varga, Bornyász, Dombi stb. A lakosság összetételének a megváltozásával ez a hagyományos névrendszer is tünedezett. A bejárók inkább ismerték, mint használták ezeket a megkülönböztető elnevezéseket. A szentsimoni névrendszer élénken élt még a helyi öregek emlékezetében. A Bellérok leggyakoribb ragadványneveit (Alsó, Felső, Fürjes, Barta, Kata), a Vargák (Hagyó, Füst, Kapcsi, Gábor), a Kónyák (Bótai, Gazsi, Zsófi) „tapadék"-jait könnyen feljegyezhettem tőlük. A megkülönböztetés szükségességére a község belterületén az is rámutatott, hogy Kovács Bélából összesen nyolc nyüzsgött a településen, s ha nem lett volna Lőrinc, Felső, Vergőzse, Lóska, Alsó, Gazda ragadványnevük, könnyebben össze lehetett volna téveszteni őket. (Kovács Béla Lóska és Kovács Béla Alsó is kettő-kettő lakott Szentsimonban.) A jelentős számú betelepedett munkás általában elhagyta ragadványnevet. Pl. Elek János, Elek Boldizsár Domaházáról származott. Kissikátorban csak ezt a két nevet használták. Elek Elemér, aki Kissikátorból jött Szentsimonba, már nem is emlékezett családja egyéb megjelölésére. Érdekes viszont, hogy Németh Pál Forgács Szentsimonban is megőrizte borsodszentgyörgyi ragadványnevet. A megtelepedés többgenerációs folyamata során általában feledésbe merült a funkcióját vesztett elnevezés. A bejárás következtében tehát olyan új viszonylatok keletkeztek, amelyek szükségtelenné tették a régi jelöléseket. Az ipari bérmunka kiszélesedése így a helyi társadalom tősgyökeres paraszti magja mellett létrehozta a betelepültek egyre növekvő rétegét. A névrendszer egyszerűsödött, és közeledett a városi mintához. A betelepültek által előidézett viszonylatok újszerűsége és a városiasodás-iparosodás következtében beállott életmódváltozás a települések eredeti társadalmi magjában erjesztőként hatott. A községek bejáróinak bonyolult és változatos névhasználata tükrözte azt az összetett, ellentmondásos folyamatot, amely a helyi társadalmakban az ózdi vasgyárral való találkozás révén lejátszódott. A gyári termelésben való részvétel megváltoztatta a bejáró munkások viszonyát tájuk és községük népi kultúrájával szemben. Környezetük időleges megváltozása, a gyorsan átalakuló ipari termelés elmélyítette önismeretüket. Megváltozott a tudatossá vált környezetük társadalmi egységéhez fűződő viszonya. A tudatosodás folyamatának bonyolult előretörését mutatta a barkó szó jelentéseinek és jelentésváltozatainak sora.

22 A barkó népnév eredetkérdésével többen igen behatóan foglalkoztak, de a szó etimológiája jelenleg még tisztázatlan. Elsőnek Lajos Árpád foglalkozott a barkó elnevezés eredetével. Szerinte a barkó szó gúnynév, és „tarka nyakszőrű"-t jelent. A népcsoport „barkó"-nak nevezi a tarka nyakú libát vagy disznót. Ezt a megjelölést vitték át Lajos Árpád feltételezése szerint a földművesekre, akiknek a nyaka tarkállik a piszoktól.

23 Tóth Zoltán György 1947-ben kétségbe vonta az előzőleg ismertetett állítást. Megfigyelése szerint „a barkók nem tudják, hogy ők miért barkók; arról sem tudnak, hogy azért barkók, mert »tarka nyakúak«, »piszkos nyakúak«...".

24 Paládi-Kovács Attila a barkó etnikai csoportról írt alapos tanulmányában azt a feltételezést tette közzé, mi22 A barkó szó az irodalomba is bekerült a 'palócság Gömör megyei csoportjához tartozó' jelentésben: Petőfi-szótár. I. köt. Bp. 1973. 278.; Tanulságos az a vélemény, mely szerint a palóc gúnynév volt, és a tudósok tovább-tovább tolták a palócföld határait: Györffy István: Magyar nép, föld. Bp. 1942. 239-240.; Kosa LászlóFilep Antal: A magyar nép táji-történeti tagolódása. Bp. 1975. 67. 23 Lajos Árpád: A „barkó" népelnevezés magyarázatához. Ethnographia 1937. évf. 423-^4-24. 24 Tóth Zoltán György: A barkók öröklési jogszabályai. Eger, 1947. 11. 622