A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

DÖMÖTÖR Ákos: Az ipari termelés hatása a Hangony-volgyi emberre. Jelenkor – történeti és néprajzi változásvizsgálat a hetvenes évek első felében Ózd környékén

AZ IPARI TERMELÉS HATÁSA A HANGONY-VÖLGYI EMBERRE Jelenkor - történeti és néprajzi változásvizsgálat a hetvenes évek első felében Ozd környékén DÖMÖTÖR ÁKOS Az ózdi gyár már a századforduló előtt jelentős tényezőnek számított a környéki lakosság paraszti kultúrájának átalakításában. Az 1850-es évek elején az itt dolgozó gyári munkások 35%-a járt be a vasgyárba Ózd környékéről.

1 Bár ezek a proletárok egytől egyig a közeli településekről származtak, többnyire Várkonyból és Csépányból, ez az adat mégis azt mutatja, hogy a bejárás mint életforma messze nyúló történeti gyökerekkel rendelkezik. A bejárás ezen a területen a munkássá válás folyamatának előkészítője és eszköze is volt egyben. Jelentősége sokkal nagyobb, mint amit ennek tulajdonítunk, hiszen ez a társadalmi jelenség meghatározott tapasztalati alapon általánosan érvényes következtetések megállapításához vezethet.

2 A statisztikai adatok áttekintése szerint az ózdi vasgyár fokozatosan, és egyre gyorsuló ütemben vette igénybe a vidék településeiről az ipari felhasználásra kínálkozó munkaerőt, és egyre távolabbi községek lakóit szippantotta magához.

3 A századforduló évében 28 településről 1970 munkás járt be az ózdi vasgyárba a vidék községeiből. Ez a létszám az akkori összes dolgozónak 44,4%-át jelentette.

4 1900-ban tehát a bejárók megoszlása a következő volt: 5 km-es körzetből 1766 fő, 5-12 km-es körzetből 158 fő és 12-20 km-es körzetből 46 fő járt be dolgozni. A közlekedés fejletlensége, a rossz útviszonyok befolyásolták, hogy az ózdi vasgyár munkaerő-felszívó hatása viszonylag szűk földrajzi környezetre korlátozódott. Nagy menynyiségű munkaerő fecsérlődött el a fennálló állapot miatt: a bejáróknak csupán 18%-a utazhatott vonattal 1900-ban, fennmaradó 82%-uk gyalog jutott munkahelyére. Egészen más a kép több mint hetven év után. Az Ózdi Kohászati Üzemek összes dolgozójának létszáma 1975-ben 13 750 főre emelkedett.

5 Ezen belül a községekből bejárók száma 4650 főre rúgott. A gyár 55 községből vonta magához a dolgozókat. Érdemes szemügyre vennünk a bejáró munkások megoszlását: 5 km-es körzetből 10 057 fő, 5-12 km-es körzetből 2177 fő, 12-20 km-es körzetből 831 fő, 20-30 km-es körzetből 499 fő, végül 30 km-es körzeten kívül 186 fő járt be dolgozni 1975-ben. A bejárók 14%-a vonattal, 80%-a autóbusszal és 6%-e egyéb járművel utazott munkahelyére.

6 Összehasonlítva a statisztikai adatokat, meghatározhatók a bejárók életében lejátszódott változások. A századforduló óta az ózdi vasgyár átalakította a vidék lakosságá1 Lehoczky Alfréd: Az ózdi gyár létrejötte (1845-1852). Miskolc, 1965. 34.; Kóródi József: A borsodi iparvidék. Bp., 1959. 22.; Varga Gáborné (szerk.): Borsod-Abaúj-Zemplén megye története és legújabb kori adattára. Miskolc, 1970. 62.; Dobi Sándor: Fejezetek Ózd történetéből. Ózd, 1975. 9., 18. 2 Tóth Árpád: Az ózdi körzet bejáró munkásai. Borsodi Szemle 3. 1976. 45. 3 Kovács Károly: A bejáró dolgozók helyzete és szerepe az Ózdi Kohászati Üzemekben. Ózdi Acél II (1976.) évf. 25. 4 Bírta István: Adalékok az ózdi vasgyár munkásviszonyai történetéhez. Történelmi Évkönyv II. köt. Miskolc, 1968. 255. 5 Kóródi Józsefi, m. 86. 6 Kovács Károly i. m. 25-27. 615